Orvosi diplomáját 1877-ben Budapesten szerezte, 1880-ban Szepesbélán telepedett le, természetbúvár, a Szepesség őstörténetének lelkes kutatója, a szepesbélai közélet aktív résztvevője. A gyér lakosság miatt a Szepesi-Magura déli oldalán fekvő falvakban, valamint Javorinán, Rókuson, Keresztfalun is praktizált. Egy ideig a poprádi Kárpátmúzeum gondnoka is volt.

Régészeti kutatásokat folytatott -- többek között Késmárkon, Kakaslomnicon és Gánócon -- erről publikált is:

• Késmark in der Steinzeit, (Karpathen Post, 1890., 25. és 26. szám),
• Zur Vorgeschichte unserer Tátragegend, (MKE Évkönyve 1897 és 1901.),
• Die Gross-Lomnitzer Burg, (MKE Évkönyve 1896.),
• A gánóczi Hradek cölöpépítményeiről, Über die Pfahlbauten des gánóczer Hradek, (Szepesi Orvos-Gyógyszerész Egylet Évkönyve 1906.)

Érdekelte a Szepesség néprajza is:

• Kulturhistorisches aus der Tátragegend, (MKE Évkönyve 1897 és 1901.)

Természetbúvár tevékenysége is kiterjedt volt:

• Zur Geschichte der Hirsche in der Tátra und deren Umgegend, (MKE Évkönyve 1896.) a tátrai szarvasokról,
• Steinhühner, (MKE Évkönyve 1883.),
• Die Vögel von Béla und Umgebung, (MKE Évkönyve 1884.) madarakról,
• A Magas-Tátra fenyvesei, (Turisták Lapja 1889.)

Gazdag régészeti, néprajzi, botanikai és denevérgyűjteménye volt, ezek része ma is megtalálható a poprádi és késmárki múzeumban. 1971-ben emléktáblát helyeztek el szepesbélai házán. Lánya Győrffy Irma botanikus volt.

Irodalom:

• Gabriel Adolf, Turistik und Alpinismus 3, 1922-1923., 3. szám
• Július Dančo, Vysoké Tatry 1968., 1. szám
• Július Dančo, Podtatranské Noviny, 1971., 48. szám

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 374. o.]