Szepesbélai turista, hegymászó. 1932-ben épített egy magánmenedékházat, a
Gyopár-menedékázat (Plesnivec, Szarotka, Edelweisshütte), a Bélai-Tátrában a
Bika-hegy/Homlokos ék. oldalán a Hét-forrás völgye felső részében, majd azt 1936-ban
jelentősen kibővítette és az 1936-os újramegnyitásnál kifüggesztette a Gresch-lobogót
(fehér-égszínkék egy havasi gyopárral).
A II. világháború után a szepességi németek kitoloncolásával és vagyonuk elkobzásával kapcsolatban a menedékházat államosították és a Szlovák Turisták és Síelők Klubja kapta meg, majd 1955-től a menedékház a Szlovák Tátrai Nemzeti Park kutatóállomásává vált, turisták csak kivételes esetekben használhatták. Az 1980-as években a kutatók elhagyták a menedékházat, ezután állaga jelentősen megromlott.. A kommunizmus bukása, majd Csehszlovákia szétesése után a Bélai-Tátra erdeinek egy része visszakerült eredeti tulajdonosaihoz, ez esetben Szepesbéla városhoz. A város birtokába kerülő erdőben állt a pusztuló menedékház is. Jelentős anyagi beruházást igénylő általános felújítás után 1997 októberében újra turistákat szolgáló menedékház lett. A menedékházat egy szolid traktoros utánfutóval látják el. A Rókusi-völgy torkolatánál lévő depónál egy háromnyelvű tábla hirdeti: Zákaz vstupu do prírodnej rezervácie! (A természetvédelmi területre belépni tilos!). Nem mindenre és mindenkire vonatkozik. A ház a Barlangligetből a Késmárki-völgyben lévő Nagymezőre vezető turistaút mellett található. Sajnos a turistautat 1978-ban természetvédelemre hivatkozva lezárták.
Gresch Tibor saját költségén és saját munkájával 1932-1938 között a Gyopár-menedékháztól két turistautat épített: az egyik a már említett Nagymezőre, a másik a Lépcső-csorbába (Schody, Preł±czka nad Schodkami, Treppenschartel) vezet. Mindkét utat Gresch útnak hívják.
Irodalom:
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 374. o.]