1955.júl.9. Nagyon helyes, hogy a tátrai nomenkletúra terén hézagpótló munkát akarsz végezni. A lengyelek szlovákok és csehek a saját elnevezéseik terén ezt céltudatosan forszirozták. Ez ügyben többször fordultak hozzám. Mindig a legnagyobb készséggel álltam a szolgálatukra. Az én nézetem az, hogy magyar részről e téren mulasztások történtek, mert nyelvében él a nemzet, és ez a szempont nem lett mindíg érvényre juttatva. Amikor engem annak idején megkértek, hogy egy nagy részletes tátrai németnyelvű térkép részére állítsam össze az elnevezéseket, azt mondtam, hogy megteszem, de a főbb ormoknál és völgyeknél kisebb betűkkel zár- jelben nyomassák ki az általánosan használt szlovák, illetve lengyel elnevezéseket is. A Te magyar kalauzkönyveidben is ajánlatos volna az egyes pontok szlovák, lengyel és német elnevezéseit is említeni, úgy mint azt a régi kiadásodban meg is tetted. Én a nomenklatura tisztázása tekintetében a legnagyobb készséggel állok rendekezésedre. Lehet, hogy a nézeteink itt ott talán eltérnek egymástól, de egyik másik esetben, azt hiszem, hogy megalapozottnak fogod találni az enyémet. 1956.IV.6. A szepességi német nyelvsziget megszűnt létezni. 25 év múlva itt senki nem fogja többé a cipszer dialektust beszélni. Azt sem tudnák mit jelent a"Tschirmer" jelző. Csorba falu neve Zirben volt. Tájszólásban Tschirben. 1958.IV.20 Puskás Ernő abban tévedett, hogy a Zöldtavi csúcs déli falán a kalauz- könyvének III/3 számú képén a 35 számú útvonalat tulajdonítja nekem. Bruckner Zoltánnal 1921.IX.4-én a fal közepén mentünk föl (31-es számú útvonal) nem pedig a szélén. A 11/6 számú képen a 8-as számú utat tulajdonítja nekem Heftynek és Rokinak. Mi nem ott mentünk föl ahol a 8-as piros vonal van berajzolva, hanem attól balra a falon. Nem az Englisch csúcs és Kéktavi torony közti csorbába értünk föl, hanem az orom kulminációs pontjártól kissé délkeletre. Én még nagyon jól emlékszem a vázlatomban berajzolt levegős traverzre, ki a szabad falba, mert én ott Heftyt felülről biztosítottam és Andor ott, mert kitört a fogás, kipendlizett a levegőbe. Roki is még biztosan emlékszik erre. Ugyancsak a 11/6 számú képen be vannak rajzolva a Vöröstavi csúcs Kispapituszvölgyi falának az útirányai. A 63-as útnál 1926.VII.14-én előlmászó voltam. A társaim akkor még csak gimnazisták voltak. Payer Emmi példáúl, (később férjhez ment Preis Sanyihoz) akkor még csak 6-ik gimn. osztályba járt. Puskás ott véletlenségből elfelejtette említeni, hogy én is ott voltam. 1965.febr.16. Tudom, hogy a tavaly megjelent tátrai utikalauz magyar kiadásánál milyen ádázul csatáztál Te és Bucsek a magyar elnevezések érdekében. Most hogy a fiataljaink átnyújtották Neked "A Magas Tátra" /Nemzeti Park/ című, a csehek által magyar nyelven kiadott, nívósan illusztrált albumot, amelyben a helynevekmind magyarul szerepelnek és csak zárójelben tüntetik fel a más nyelvű neveket, mutasd meg ezt az albumot azoknak, akik a tavaly megjelent tátrai utikalauzban gátolni akarták a magyar elnevezések használatát. 1965.május 15. Egy régi komoly hegymászóismerősömtől hallottam, hogy Simkónak egyes soviniszták szemrehányásokat tettek azért, mert a kalauzkönyvének magyar nyelvű megjelentetése által lehetővé tette a magyar nomenklatúra fölelevenítését!! 1969.október 2. Miután elintézték a Kárpátegylet központi irattárát, meg az ótátrafüredi könyvtárát, elküldtek hozzám egy pasast, avval, hogy szükségük volna az én tátrai jegyzeteimre és könyveimre is, mert tátrai enciklopédiát akarnak kiadni. Az illető, akit hozzám küldtek, azt sem tudta, hogy hol van Batizfalva, Nagyszalók és a két Erdőfalva. Rögtön sejtettem, miért kéretik az amlített anyagot. Tisztában voltam a tervükkel. Annak a kit hozzám küldtek, halvány fogalma sem volt a Tátráról, meg a föltárása történetéről. Hogy annak idején ki küldte hozzám Ótátrafüred igazgatósága részéről azt az embert, aki kérte a tátrai jegyzeteimet és könyveimet egy tátrai encyklopédia megírásához, azt nem tudom. 1969.IX.14. Rögtön az utolsó világháború után Bohus Iván lett a poprádi múzeum igazgatója. A tátralomnici Tátramúzeum csak később létesült. 1969.X.20. Still említett levele a poprádi Tátra múzeumban órzött kárpátegyesületi egész irattárral az 1939-45 évi világháború végén elpusztulás áldozata lett. 1971. A Kárpátegyesületnek Ótátrafüreden is volt sok száz műből álló könyvtára. Hefty Andor nekem egyszer azt mondta, hogy több mint 2000-3000 kötet. Ezt az egész könyvtárat rögtön az utolsó háború után elszállították a poprádi papírgyárba papírgyártási célra. Ezt nekem dr. Szontagh Miklós mondta, Bányász tátrafüredi bazártulajdonos is, meg Marcsek Aladár, a Zipser Bank poprádi fiókjának az igazgatója is. Dr. Szontagh egész privát házikönyvtárát is elvették. Utána elküldték egy megbizottjukat hozzám is, hogy adjam oda nekik az én tátrai vonatkozású könyveimet és jegyzeteimet is, mert ők, az ótátrafüredi vezetőség, tátrai encyklopédiát akar összeállítani és e célra kellene nekik az én gyűjteményem. De akit hozzám küldtek, még azt sem tudta, hogy merre van Gerlachfalva, Nagyszalók, Felső- és Alsó Erdőfalva! Rögtön tisztában voltam a szándékukkal. A "Die Karpathen" című folyóirat csak 1941-42-43 és 44-ben jelent meg. Megelőzőleg 15 éven át Turistik, Alpinismus und Wintersport volt a Kárpátegylet kisebb formátumokban megjelent folyóiratának a címe. Nekem megvoltak a Turistik, Alpinismus und Wintersport évfolyamai, de amikor állítólagos partizánok kvártélyozódtak be abba a szobába, elfűtötték azokat, no meg Beethowen szonátákat, Goethe és Schiller díszkiadásokat, egy csomó Kárpátegyleti évkönyvet és sok egyebet is. 1954.III.12. Puskás Arnonak írt levélből Pár évvel a Magyarországi Kárpátegyesület alapítása után egy lengyel professzor egy a Kárpátegylethez intézett levelében kifejezte azt a nyomtatásban is napvilágot látott véleményét, hogy a határmenti lengyel tátraelnevezéseket nem szabad lefordítani, vagy másnyelvűekkel pótolni. Ebből kifolyólag a Kárpátegyesület egyik évkönyv szerkesztője a következő számban válaszolt erre a lengyel állásfoglalásra és hangsúlyozta, hogy más anyanyelvűeknek éppen olyan joguk van a saját szókincsüket használni és a maguk nyelvén neveket adni, mint a lengyel turistáknak. Ez történt az 1870-es években. A mi évkönyvszerkesztőink előtt rejtély volt, hogy miért forszírozzák a polyákok az ő elnevezéseiknek lengyel eredetiben való átvételét a mi irodalmunkba. 1900-ban kibújt a szög a zsákból. Galicia (azaz lengyel soviniszták) határkiigazítási pert indított Magyarország ellen, magának követelve az egész Halastavi völgyet, ahol az országhatár a Tengerszemcsúcsból északnyugatnak lefelé indulva a Tengerszemtó és a Halastó közepén ment keresztül és azután a Halastavi patak medre irányában folytatódott. Egy választott svájci döntőbíróság 1900-ban Galiciának oda is ítélte az egész Halastavi völgykatlant, részben arra való tekintettel, hogy ott, úgyszólván kizárólag lengyel nomenklatúra honos! Ez oknál fogva Dr. Flórián Károly eperjei jogakadémiai tanár és későbbi Kárpátegyesületi társelnök ismételten a lelkiismeretünkre kötötte, hogy mi cipszereka fenti indokolás tanulsága miatt szívósan ragaszkodjunk a helyes szlovák, magyar és német elnevezésekhez, mert a lengyelek néhány évtized múlva egészen biztosan a Tátrának egy további részét fogják maguknak követelni valami címen és nem utolsó sorban a lengyel elnevezéseknek domináló szerepével fognak argumentálni. Úgy is volt. 1938 őszén tényleg erőszakkal ragadták el tőlünk a Tátra egész északi oldalát egészen a Prislopig. Én igazán szeretem a lengyel barátainkat, de azóta az említett okoknál fogva konokúl ragaszkodom a mieink által adott ősi, eredeti vagy újabb keletű szlovák, magyar vagy német elnevezésekhez, ha azok jók.