Komarnicki Gyula Dr
(1885. február 22., Budapest -- 1975. augusztus 27., Budapest, sírja a Farkasréti temetőben)
Az egyik legjobb magyar hegymászó, a Magas-Tátra egyik legkiválóbb ismerője,
magyar- és német nyelvű tátrai hegymászókalauzok szerzője, ügyvéd,
az I. világháborúban az olasz fronton harcolt,
1928-1934 között a Magyar Államvasutak vezérigazgatója,
1934-1944 között a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság
vezérigazgatója.
A BETE alapító tagja, később elnöke (1909), majd tiszteletbeli tagja,
a sajtó bizottsági tagja. A Magyar Sí Klub választmányi tagja (1910-).
Az MTE Budapesti osztály és az MTE választmányi tagja (1911-1913, 1918-1920).
Az MKE központi választmány tagja (1913-), az MHE választmányi tagja (1927-),
MTSZ társelnöke (1933-1938), korábban tanácstagja (1913-1926),
az Alpin és Sítúra és az Irodalmi Bizottság elnöke (1936-).
A Magyar Athlétikai Club turista osztályának alakulásától a megszűnéséig elnöke.
Az MFT hegymászó szakosztályának tagja.
Az MTSZ jubiláris emlékplakett tulajdonosa (1933).
Édesapja Komarnicki Zsigmond Varsóban született, régi lengyel családból,
ott is nevelkedett. A lengyel függetlenség híve volt, ezért az orosz cári
rendőrség gyakran zaklatta, majd 1860 körül el kellett hagynia az országot és
francia földön telepedett le. Párizsban elvégezte az École Centrale-t és mivel
nem térhetett vissza az Oroszországhoz tartozó Varsói nagyhercegségbe,
Magyarországon telepedett le. Mint francia állampolgár érkezett, vasúti
mérnökként, és itt az akkor kiépülő Magyar Államvasutaknál vállalt szolgálatot.
A késmárki Nendtvich Karolinát vette feleségül (meghalt 1909-ben).
Fiai Gyula, Román és László (meghalt 1922.6.14) és lánya Mária Budapesten
illetve Bécsben
születtek, nevelkedtek, Magyarország lett a hazájuk. Édesapjuk 1890-ben
hirtelen elhunyt. A Komarnicki fivérek csak felnőtt korukban ismerkedtek meg
rokonságuk lengyel részével -- az egyik nagybátyjuk a varsói egyetem tanára
volt, a másik Lengyelország nagykövete a Nemzetek Ligájában Genfben.
Kapcsolataik Lengyelországgal -- ahogy ezt Komarnicki Gyula mondogatta -- azonban
nem a rokoni szálakon alapultak, hanem a hegymászáson.
A budapesti piaristáknál járt középiskolába. A jogi karon doktorált, majd
letette az ügyvédi vizsgát. Szüleivel gyakran nyaralt a Magas-Tátrában,
de kezdetben a hegyek nem voltak rá hatással. Mikor azonban
Jankovics Marcell Úttalan utakon című
könyvét elolvasta, lelke tüzet fogott. A tűz csiholásához középiskolai és
egyetemi diáktársa
Serényi Jenő,
aki már évek óta járta a hegyeket, is hozzájárult. A turizmusról nagyon hamar
hegymászásra váltott. Hegymászó pályafutása 1906-ban kezdődött, amikor
szüleivel és Román öccsével a Magas-Tátrában nyaraltak. A két testvér
augusztus 14-én szülei tudta nélkül, városi öltözékben és cipőben felmásztak
a Lomnici-csúcsra, ahová késő délután érkeztek, és ott elhatározták,
hogy "útközben" a Késmárki-Zöld-tónál meglátogatják ismerőseiket. A
leereszkedés az aránylag nehéz hegymászóterepen nagyon kalandos és
életveszélyes volt, de a Nagy-Papirusz-völgyben töltött éjszaka után végül is
szerencsésen végződött. A kövezkező évben már 2 első megmászása volt,
ezek száma az évek során rohamosan növekedett; az 1912. év volt a legsikeresebb
(25 új út). A trianoni országdarabolás lehangolta, és csak 1920-ban jelent meg
ismét a Tátrában, majd 1923-ban lényegében abbahagyta a tátrai hegymászást.
1937-ben és 1942-ben volt még két komolyabb szóló mászása.
1906-1914 között a legjobb hegymászók közé tartozott. 1942-ig mászott,
még 1968-ban is turistáskodott a Magas-Tátrában. Kötéltársa legtöbbször öccse
Komarnicki Román és
Grósz Alfréd volt, de nagyon sok magyar,
német és lengyel hegymászóval is mászott. A Magas-Tátrán kívül (ahol minden
csúcsot megjárt és 143 első megmászása volt) jelentős útjai voltak az Alpokban
és a Dolomitokban, pl. a Campanile di val Montana sziklalándzsáján
Preyss Sándorral járt 41 éves korában. Tátrai útjai közül:
- Békás-Baba, dny. gerinc, az ény. kéményben, innen a Békás-Baba ék. gerince,
majd leereszkedés a Békás-Babáról DNy-ra,
(Chmielowski J., Kroebl A. és Komarnicki Gy. --
G±sienica Tomków J. vezetővel, 1908. augusztus 5.)
- Barát, é. fal a Barát-völgyből, a jobb oldali falrész, lemenet a d. gerincen, (Komarnicki Gy. és Kordys R., 1908. augusztus 16.)
- Első-Apostol (Wanda-torony), az Alsó-Apostoli-átjáróból,
(Wanda Jerominówna, Mieczysław Białkowski, Włodzimierz
Boldireff, Janusz Chmielowski, Komarnicki Gyula, Roman Kordys és Jan Nowicki,
1908. VIII. 18.)
- Ruman-csúcs, dny. fal, leereszkedés az Omladék-völgybe , (Wanda Jerominówna, Janusz Chmielowski és Komarnicki Gyula, 1908. augusztus 21.)
- Varangyos-tavi-csúcs, é. fal a Jávor-völgyből,, (Komarnicki Gy. és Martin A., 1908. augusztus 30)
- Varangyos-tavi-csúcs, ny. gerinc, lemenet a Varangyos-tavi-csorbához, (Komarnicki Gy. és Martin A., 1908.
augusztus 30.)
- Jávor-csúcs, k. gerinc a Varangyos-tavi-csorbából, (Komarnicki Gy. és Martin A., 1908. augusztus 30.)
- Jávor-csúcs, ék. borda, leereszkedés a Jávor-völgybe , (Komarnicki Gy. és Martin A., 1908. augusztus 30.)
- Sárga-torony és Középorom, ény. gerinc a Sárga-padtól,
(Komarnicki Gy., Laufer I. és Martin A., 1908. szeptember 1.)
- Közép-hegység, k. mellékorom dk. mellékgerince, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VI. 12.)
- Közép-hegység, d. gerinc, lemenetben az Északi-Marmota-csorbába, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VI. 12.)
- Vörös-patak-torony, gerincátmenet a Közép-hegységről, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. június 12.)
- Gerincátmenet az Északi-Marmota-csorbából a Déli-Marmota-csorbába, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VI. 12.)
- Kis-Koncsiszta, ny. fal, egyenesen a főoromra, útváltozat, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R. útváltozata, 1909. VII. 23.)
- Jeges-tavi-csúcs, é. fal a Kacsa-völgyből, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 25.)
- Omladék-völgyi-csorba, leereszkedés a Kacsa-völgybe, ÉK-re, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 25.)
- Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs, ény. szakadék a Kacsa-völgyből, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 28.)
- Jég-völgy-váll ény. oldalgerince:
Nagy-Jégvölgyi-torony, dk. és ény. gerinc, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 30.),
Középső-Jégvölgyi-torony, dk. és ény. gerinc, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 30.)
Kis-Jégvölgyi-torony, dk. és ény. gerinc, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. augusztus 2.)
- Lomnici-csúcs, a Tölcsér-tó katlanából a Sírkerten át, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1910. június 28.)
- Középső-Menguszfalvi-csúcs, ék. fal a Halastótól, (Roguska J., Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1910. augusztus 5.)
- Nagy-Menguszfalvi-csúcs, d. fal, a Nagy-Hincó-tó katlanából, alsó falrész, (Roguska J., Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1910. VIII. 5.)
- Varangyos-tavi-csúcs, a k. fal déli részén, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1911. XII. 9.)
- Késmárki-Villa-horhos, D-ről a Kő-pataki-völgyből, (Komarnicki Gy., 1910. szeptember 11.)
- Vastag-torony, dk. gerinc a Marmota-völgyből, majd leereszkedés az ék. oldalon, (Komarnicki Gy., 1911. június 4.)
- Omladék-völgyi-torony, Dk-ről, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. július 1.)
- Hegyes-torony, a szokásos út, a torony d. megkerülésével, (Komarnicki Gy., 1911. VII. 23.)
- Hlinszka-torony, é. fal a Hlinszka-völgyből, (Komarnicki Gy., 1911. június 26.)
- Sárkány-tavi-torony, gerincátmenet az Omladék-völgyi-toronyról, d. gerinc, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. július 1.)
- Sárkány-tavi-torony, egyenest az é. gerincen a Sárkány-tavi-nyeregről lemenetben, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. július 1.)
- Közép-orom, k. gerinc a Kis-Tarpataki-völgyből, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. augusztus 6.)
- Vörös-tavi-csúcs, é. fal a Karó-tó katlanából, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. augusztus 9.)
- Jávor-csúcs, é. fal a a Jávor-völgyből, Diagonális út, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. VIII. 13.)
- Nyugati-Rovinki-szarv, ék. gerinc, lemenet a Rovinki-horhosba, (Komarnicki Gy., 1911 október 21.)
- Vám-kő, d. hegyoldal, a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Komarnicki Gy., 1911. X. 21.)
- Márta-csúcs, ék. fal a Kacsa-völgyből, (Komarnicki Gy., Komarnicki R., Kulczyński W. és
¦wierz M., 1911. augusztus 22.)
- Triumetal, é. fal a Hlinszka-völgyből, a fal első átmászóinak útja,
(Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. június 30.)
- Vörös-torony, dny. szakadék a Nagy-Tarpataki-völgyből,
(Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. augusztus 7.)
- Nagy-Szoliszkó, a Malompataki-völgyből k. oldal és é. gerinc, (Roguska-Cybulska J., Komarnicki Gy. és Kordys R., 1911. VIII. 26.)
- Hátsó-Tarpataki-torony, ény. gerinc, (Schmidt G., Grósz A. és Komarnicki Gy., 1912. május 25.)
- Hegyes-torony, ny. gerinc a Vörös-padról, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1912. június 16.)
- Sárga-torony, dny. gerinc a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Komarnicki Gy., Komarnicki R., 1912. június 29.)
- Batizfalvi-csúcs, d. kémény a Batizfalvi-völgyből, (Komarnicki Gy., Komarnicki R. és Votisky Z., 1912. július 1.)
- Kapor-csúcs, é. fal a Szmrecsini-völgyből (Fenyves-tavi-völgyből), (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1912. július 6.)
- Dénes-csúcs, k. gerinc a Cseh-tavi-völgyből, (Komarnicki Gy. 1912. július 7.)
- Kis-Koncsiszta, dny. fal az Omladék-völgyből, falközépen át lemenetben, (Komarnicki Gy. 1912. július 8.)
- Weber-csúcs, az é. fal felső részének bal oldalán, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1912. augusztus 18.)
- Téry-csúcs, első téli megmászás, 1910.
- Elülső-Bástya, d. gerinc a Bástya-katlani-nyereg (Szkok-hágó), (Hefty Gy. A., Komarnicki Gy., Teschler I., Teschler L., 1913. március 21.)
- Kopki, a dny. szakadékon a d. csúcsra, majd tovább a főcsúcsra, az első téli megmászás is egyben, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1913. március 22.)
- Vörös-patak-torony, egyenesen a d. gerincfelszökésen, (Komarnicki Gy. és Teschler I., 1913. május 12.)
- Osztra, ék. gerinc a Furkota-hágóból, (Komarnicki Gy., 1913. június 19.)
- Nyugati-Villa-csúcs, d. fal a Sírkertből, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1913. július 23.)
- Déry-csúcs, ény. gerinc a Téry-horhosból, első megmászás felfelé,
(Komarnicki Gy., Komarnicki R., Schweickhart H. és Schweickhart O.,
1910. augusztus 13.)
- Hegyes-torony, első téli megmászás, (Grósz Alfréd és Komarnicki Gyula,
1911. április 23.)
- Téry-csúcs, ÉK-ről a Zöld-tótól, (Komarnicki Gyula,1912. augusztus 20.)
- Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs, majd a Tetmajer-horhos első téli elérése,
(Hefty Gy. Andor és Komarnicki Gyula, 1913. február 9.)
- Zamarla-torony d. fala, öccsével Románnal megtették az út háromnegyed részét, (1909. augusztus 4.)
- Déry-csúcs, Ny-ról az Öt-tó katlanából, majd a Hátsó-Macska-torony és
csorbája első téli megmászása, (Komarnicki Gy., 1916. február 6.)
- Középső-Menguszfalvi-csúcs, D-ről egyenest a Nagy-Hincó-tótól, első téli
megmászás, (Delmár W. és Komarnicki Gy. 1916. március 23.)
- Szontágh-rés, a Felkai-völgyből, (Komarnicki Gy., 1916. szeptember 24.)
- Bibircs, a Weszter-résből az ény. gerinc é. megkerülésével, (Komarnicki Gy., 1916. IX. 24.)
- Északi-Koncsiszta-csorba K-ről, majd a d. gerincen a Kis-Koncsisztára,
(Komarnicki Gy. 1917. június 10.)
- Közép-orom, dny. gerinc a gerinc felső szakaszának megkerülésével,
(Komarnicki Gyula. és Moiret Gyula, 1918. szeptember 15.)
- Ruman-csúcs, a Nyugati-Meredély-csorbából a dk. gerinc megkerülésével, (Komarnicki Gy., 1918. IX. 18.)
- Kriván, ny. fal, a Rút-szakadékból, (Komarnicki Gy., 1920. IX. 9.)
- Osztra-csorba, K-ről a Furkota-völgyből, (Komarnicki Gyula és ifj. Reichart
Dezső, Reichart Margit, 1920. szeptember 22.)
- Nagy-Menguszfalvi-csúcs, d. fal a Nagy-Hincó-tó katlanából, Komarnicki-kémény,
(Komarnicki Gyula és ifj. Reichart Dezső, 1920. szeptember 23.)
- Cseh-tavi-torony, ny. gerinc, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1920. szeptember 24.)
- Felkai-csúcs, egyenest az é. gerincen, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1920. szeptember 26.)
- Kis-Templom-csorba, DNy-ról, a Nagy-Tarpataki-völgyből (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1921. szeptember 4.)
- Békás-Barát, a d. kéményen át a főoromra, (Komarnicki Gy., 1921. szeptember 17.)
- Nagy-Hagymástavi-torony, é. fala Ny-ról, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1921. szeptember 24.)
- Virágoskert-torony, ény. gerinc a Katlan-résből, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1923. július 10.)
- Kis-Viszoka, ény. fal a Fagyott-tó katlanából, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1923. július 11.)
- Felső-Őrszem-nyereg, az Alsó-Virágoskert-csorbából, (Komarnicki Gy., 1923. VII. 24.)
A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE)
első elnöke volt. Az alig egy éves egyesület 1910-ben elindította a
Turistaság és Alpinizmus c. folyóiratot, amelyet volt iskolatársával
Serényi Jenővel szerkesztett.
1914-1926 között a Magyar Turista Szövetség tanácsának tagja volt, 1933-tól
1938-ig pedig társelnöke.
1907-től az említett folyóiratokon kívül hegymászással összefüggő cikkeket
jelentetett meg a
Turisták Lapjában, az MKE Évkönyvében, az Oesterreichische
Alpenzeitung-ban, a Die Karpathen-ben, a Pamietnik TT-ban, a
Taternik-ban (ide 1906-1956 között írt), pl.:
- Na Jaworowej Turni, (Pamietnik TT, 1910.),
- Na Szarpanej Turni, (Taternik 1908., 6. szám),
- Pólnocna sciana Malego Jaworowego, (Taternik 1912., 1. szám),
- Najmniej znama ubocz Krywania, (Taternik, 1948., 3-4. szám),
- Das Trümmertal, (MKE Évkönyve 1910. és 1911.) Serényi Jenővel együtt,
- Rywociny, (Taternik 1913., 3. szám),
- A Gánt-csoport, (Turisták Lapja, 1914., 1. szám),
- A BETE múltja a Magas-Tátrában, (Turisták Lapja, 1942.).
A tátrai hegymászás irodalmában kiemelt helyet foglal el az átfogó,
többkötetes, több kiadásban megjelent hegymászókalauza:
- A Magas-Tátra hegymászókalauza, Budapest, 1914., 1917., 1926.,
- Die Hohe Tatra, Hochgebirgsführer, Budapest 1918., az előbbi német
nyelvű kiadása.
1914-1925 között ez volt a legjobb hegymászókalauz.
Tátraismerete legendás volt, amelyet különleges adottságának köszönhetett.
A sziklafalaknak, a hegység ormainak, gerinceinek és völgyeinek részleteit
is bármikor képes volt azonnal felismerni. Évtizedekkel utolsó tátrai
látogatása után, szakmai tanácsadások során, pontosan emlékezett az
általa megmászott új utak bármelyikének sokszor még a fogásaira is.
Komarnicki Gyula szívesen adott információt más (Paryski, Puskás)
hegymászókalauzíróknak is 1912-től egészen haláláig. Halála után megjelent még
egy kalauza:
- A Magas-Tátra hegyvilága (hegymászó és turistakalauz), Budapest 1978 és 1985.
Fél évszázad telt el tehát, ameddig egy új, magyar szerzőtől származó Tátra
kalauz ismét megjelenhetett. Komarnicki Gyula a tőle megszokott pontossággal
és szorgalommal egy életen át gyűjtötte az új kiadás adatait. E tevékenység
során széleskörű levelezést folytatott, hogy az elnevezések, az új mászóutak
tekintetében minden részletre kiterjedő művet alkosson. Kezdetben úgy látszott,
hogy ennek a terjedelemnek nem lesz akadálya. A Medicina kiadóval kötött
szerződés az első kötetre 20 ív, majd a későbbi második kötetre további 20
ív megírására szólt. Összesen négy kötet került volna kiadásra 80 ív
terjedelemben. Ebből a fele készen volt, a másik fele jegyzetekben még
rendezésre és főleg megírásra várt. Ebben a készenléti állapotban érte a
szerzőt az a hír, hogy a kiadó nem tudja vállani a korábban elképzelt
terjedelmet. A Tátra kalauz a 80 ívvel szemben csak 30 lehetett. A szerzőt az
új helyzet lelkileg beteggé tette: meggyőződése ellenére, de barátai kérésére
írta alá az új kiadói szerződést. Lelkileg talajvesztett állapotában néhány
héttel később elesett, kórházban feküdt haláláig. A magyar Tátra kalauz ügye
a szerző halálakor igen válságos helyzetbe került. Nem kis gond volt, ki
folytassa a művet. Olyan valaki kellett, aki nemcsak Tátra ismerő,
hanem akit tisztelet és barátság szálai fűztek a szerzőhöz.
Bucsek Henrik
vállalta végül is a kész részek zsugorításának kényes feladatát, és a hiányzó
részek megírását, illetve a jegyzetek alapján történő elkészítését. A mintegy
50 oldalas bevezetőt a gyakorlati tudnivalókkal teljesen ő írta. A szakmai
ellenőrzést és a rajzokat, valamint a fényképekbe a berajzolást Arno Puskás,
a térképvázlatokat Július Andrási készítette. Az első kiadás egy vastag
kötetben, a második hét füzetben jelent meg. Összefoglalva:
sajnos ez a hegymászókalauz nem átfogó mű, csak válogatás a tátrai
hegymászóutakból. Külön értéke, hogy a Tátra helyneveit négy nyelven adja meg
(szlovák, magyar, lengyel és német). A szerző ugyanazon szavakkal bocsátotta
útjára, mint elődjét:
Legyen ez a könyv, amelyet a Tátra barátainak kezébe adok, hűséges kísérőjük, vezetőjük a bércek
világának úttalan útjain. Segítse őket minél többet bepillantani e fenséges, nagy hegyek titkaiba, hogy
emlékeik nyomán mindinkább megerősödjön bennök az az érzés, amely annyiunk szívében él: a Tátra
szeretete.
A kalauz "A Magas Tátra hegyvilága" címen jelent meg az 1978.
karácsonyi könyvvásáron. Sajnos Komarnicki Gyula nem élhette meg ezt a szép
napot és azt sem, hogy könyve a következő -- tervezett -- ajánlást kapja:
"GRÓSZ ALFRÉD
- a régi nagy szepesi Tátrakutatók, Frölich Dávid, a Bucholzok,
a Genersichek késői méltó utóda
- emlékére."
Hangsúlyozni kell azt is, hogy műveivel, különösképp hegymászókalauzaival,
nagyban hozzájárult a tátrai magyar és német földrajzinevek rendszerezéséhez,
megalkotásukhoz, használatukhoz. Meg kell említeni az 1931-ben
a Turistaság és Alpinizmus kiadásában,
Dr. Vigyázó János
szerkesztésében napvilágot látott 1:50000 méretarányú Magas-Tátra magyar és
német nyelvű térképét sziklarajzokkal, amely a mai napig az egyik
legáttekinthetőbb ilyen tárgyú kiadvány.
1908-tól a lehető legszívélyesebb kapcsolatokat tartott fenn a lengyel
hegymászókkal, megszakításokkal látogatta Lengyelországot. A II. világháború
alatt segítette a Magyarországra került lengyeleket (nem csak a hegymászókat).
1931-től a Lengyel Turista Társulat (STPTT) tiszteletbeli tagja, a Lengyel
Hegymászó Szövetség (PZA) tiszteletbeli tagja, a Karpathenverein tiszteletbeli
tagja.
1945 után mint osztályidegent és a régi rendszer magasrangú tisztviselőjét
Budapestről Erkre telepítették ki,
de ez nem akadályozta abban, hogy dolgozzon a hegymászókalauzán.
Dezsényi Jánosnak
mondta akkor:
... tudod, én most is rendszeresen túrázom ... gondolatban.
A Magas Tátra, az Alpok útjait ismétlem. Sok helyen fogásról fogásra.
Ez átsegít a kemény időszakon. Annyira el tudok merülni a gondolataimba,
hogy legutóbb egy szénás szekér csaknem felborított.
Irodalom:
- névtelenül Grósz Alfréd, Bohdan Małachowski, Taternik 1960., 3-4. szám,
- névtelenül Nyka Józef, Biuletyn Inform. PZA 1975., 7. szám,
- Bolesław Chwa¶ciński, Z dziejóv taternictwa, Varsó 1979.,
- Ivan Bohuą: Elhunyt Komarnicki Gyula, Vysoké Tatry folyóirat, 1975/6 nov-dec.
- Hegymászó '75/2.
(1910 körül készült kabinetfotó).
(A felvétel 1933. április 9-én készült, és 1978-ban lett publikálva A Magas-Tátra hegyvilága című kalauzában.)
Dr. Komarnicki Gyula 70 éves
Fényképezte: Tátrai Rupert
Komarnicki Gyula Dr. lengyel hegymászók társaságában 1911-ben
A Lengyel Tátraegyesület Turista Osztályának tagjai a Poprádi menedékház
verandáján 1911-ben a Sárkány-gerinc megmászásának előestéjén
Komarnicki Gyula (jobbról második)
Janusz Chmielowski (középen sapkában)
Jerzy Żuławski (balról első)
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 542. o.]
[Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993., 214. o.]
[B. Chwa¶ciński: "Z dziejów taternictwa", Sport i turystyka kiadó, Varsó 1979., 121. o.]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának
1978 évi működéséről, Budapest 1979., 111. o.]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának
1980 évi működéséről, Budapest 1981., 53. o.]
[Dr. Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Dr. Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926.,
Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása]
[Wladysław Cywiński, Tatry -- przewodnik szczegółowy, VII. kötet, 160. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Kunos Gábor, személyes közlés]
[Imre von Komarnicki, Dr. Komarnicki László unokája, személyes közlés]