A Dolina za Mnichem leghátsóbb zugában a hegygerincből karcsú sziklatorony emelkedik ki, melynek merész alakja még a Magas-Tátrában is ritkítja párját: a Hátsó Barát.* Kevesen ismerik ezt az ormot, melyet a kiváncsi tekintet elSl min- denünnen. magas sziklafalak, széles csúcsok takarnak el, mig testvére : a Barát - a Halastó felett emelkedő sziklafalak előfokára helyezve - szabadon álló, kihegyezett alakjával azonnal magáravonja mindenkinek figyelmét, ki e töhoz ellátogat. - De mit szólnának . a Halastóhoz kirándulók ezrei, ha igy a Hátsó Barátot is megláthatnák. vad természeti er'ók által kifaiagott hafalmas Memnonszoborként trónolva a homloktérben a széditő meredélyek felett! Igy azonban félreeső otthonában csendes nyugalomnak örvend s békéjében csak néha-néha zavarják meg vállalkozókedvfi hegymászók. Mig a tulajdonképpeni Barátra minden évben igen számosan "merész- kednek" fel, a Hátsó Barátnak az első megmászás óta letelt öt év alatt alig 8-9 látogatója- akadt. Pedig az utóbbi megmászása jóval könnyebb feladat, mint szomszédjáé, habár sokkal meredekébb alakja, a - mászás nagyobb hosszúsága az avatatlanban igen természetesen itt fogja a nagyobb nehézségeket sejtetni. De a látszat csal. A toronynak csak az alakja oly elriasztó s a meredek letörések felett a tekervényes útvonal minden nevezetesebb nehézség nélkül visz fel a magasba: A Hátsó Barát azon ormoknak egyike lévén, melyeket a Halastó környékébén meg nem másztam, szerettem volna rajta is elhelyezní név- jegyemet, a már régóta tervbe vett túrának azonban minduntalan útját állta valami. De ami késik, nem múlik - s midőn egy es&s délelőtt után * A Barát (lengyelül : Mrrich) egy a Halastó környékén többször is előforduló hegyi név. Elnevezésüket e hegyek a némileg a barátok kámzsájához hasonlító süveg- szerű alakjuktól nyerték. Az eredeti Barát a Barát-völgy szélén szabadon álló, az 1 : 25.000-es katonai térképen 2064 m: el jelölt csúcs Az ettől való megkülönböztetésül nevezik Hátsó Barát-nak (lengyelül: Drugi Mnieh) a Csubrina északnyugati gerincének végén kiemelkedő tornyot (kb. ?200 m:, aneroid). Végül még a kettős ormú Békás Barát (lengyelül: Zabi Mnich) létezik, mely a Zabie-gerincb&I a Felső- és Alsó Bialczanska-hágó között a Tengerszem katlana felé kiágazó rövid oldalgerincben emel- kedik (kb. 2120 m. aneroid). kisütött a nap, elűzve a csú- csokra már napok óta füg- gönyként nehezedő fellege- ket, siettem felhasználni az alkalmat és társakat tobo- roztam a Hátsó Barát tra- verzálásához. Igen különös és saját- szerG túra ennek a szikla- toronynak a traverzálása. Ha már a rávezető egyetlen felmenet valóságos egérút a járhatatlan mere- délyek között, hol van meg itt annak a lehetősége, hogy más úton jussunk le róla a völgybe ? Hisz ilyet tisztán emberi erővel és ügyességgel keresz- tülvinni merő lehetetlenség !* De a hegymászó ismer eszközöket, melyekkel gyakran a lehetetlent is legyőzi s oly utakon tud leereszkedni, hová felülről borzalommal tekint le a szem, mely utak sokszor nem is annyira sziklaútnak, mint légt útnak nevezhetők. A kötél - mert hisz ez az a segédeszköz - úgyszólván minden akadályon átsegit s nincs az a meredek fal, nincs az a magas torony, melynek járhatatlan letörését egy jó kötéllel felfegyverkezve le nem győz- hetnők. Van valami kéjes abban, ily szellős helyeket kötélen átmérni `- Mohammed koporsójaként lebegve az ürben - s eme kalandos kötél- túrák közé tartozik a Hátsó Barát keresztezése is. "Morbus traversendi" . . . gyakran csengenek fülemben e szavak, melyeket a Halastónál egy kedélyes úr mondott nekem, tréfásan arra célozván, hogy én a hegyeket nemcsak megmászni, hanem legalább is traverzálni akarom, ha máskép nem megy : kötéllel. A Hátsó Barátnál pedig valóban ez utóbbi eset forog fenn. Ott, ha más irányban akarunk lejönni, mint ahol felmentünk, azt csak a kötél segélyével vihetjük véghez. Még pedig derekas hosszaságú kötéllel, lévén a magasság, melyet a levegőben egyhuzamban át kell mérnünk, nem kevesebb, mint 30 méter. ~ Az itY mondottak tekintetében cikkem megirása óta annyiban állott be változás, hogy 1909 nyarán a Hátsó Barátra az északi falon is felhatoltak; most tehát már nem egyetlen út visz fel reá. Bizonyos azonban mostan is, hogy az akkori egyetlen - most pedig rendesnek nevezett útirányon kivül kizárt dolog valamely más irányban, "tisztán ember~ erővel és ügyességgel" véghezvinni a leszállást. Ennek megfelelő meny- nyiségG kötelet is cipelt négy tagból álló társasá- gunk, mely e torony tra- verzálását tüzte ki céljául s már ugyancsak későn, - úgy esti 6 órára járhatott az idő - állt a torony tövében. A Csubrina északi fala a161 lehúzódó törmeléklejtő egy hatalmas kőtuskójának tövében leraktuk holminkat. és felhuztuk a mászócipőin- ket. Minthogy a torony megmászása főleg füves párkányokon megy végbe, alkalmasabbak ugyan a szegesek, de tekintettel a hosszú kötéllebocsátko- zásra, mégis inkább mászócipőben mentünk, mert ezzel jobban lehet leereszkedés közben fékezni. A beszálláshoz érve, társaságunk egyik tagja lemondott a torony megmászásának örömeiröl s inkább alulról szemlélte végig a túrát, melyet igy most csak másik két társammal, I. Król krakkói és J. Jankowski lembergi urakkal tettem meg. A Hátsó Barát megmászásánál az egyetlen nehezebbnek mondható helyet mindjárt lenn a beszállásnál találjuk. A torony északnyugati hágó- jából a gerinc legalsó meredek letörésén kell felkapaszkodnunk. Ez nem egész könnyü; de ez az akadály igen rövid, mindössze csak néhány méterről van szó. Egy füves párkány kivisz a torony nyugati oldalába, hol egy magasabban fekvő párkányra mászva fel, ezen visszakerülünk a gerincre, s részint ennek élét követve, hol pedig tőle jobbra, balra alacsony sziklalépcsőkön, mohos párkányokon könnyen jutunk fel a tágas, kőtámbökkel boritott térséget alkotó oromra. Környezetünk e szellős sziklaállványról az esti világitásban sajátszerü látványt nyujtott. Volt valami borongós 'őszi hangulat e képben, mely elfojtja bennünk a szót s oly nyomasztólag hat a kedélyre. A messzeségben zöldelő Czerwony Wierch - a Vörös-hegyek felett kénsárga és biborszinG felhő-foszlányok lógnak : ott áldozik le a nap. Közelebb azonban végtelen hosszuságban mozdulatlan, ólmos felhőkárpit nehezedik a hegyekre. A magasabb ormok elvésznek benne, de még szám- talan sziklacsücsök, torony, csúcs kandikál felénk a kusza gerincek felett. teljesen rábizva magamat a kötélre, kint függök a mélység felett. Eleinte szorosan a fal mellett haladok. Itt fenn még sürün vannak rajta kisebb egyenetlenségek, úgy hogy egész kényelmesen lehetne oly módon is lefelé haladni, hogy a lábakat a falnak támasztva, csak kezünkkel tartjuk magunkat a kötélen. De miután észrevettern, hogy a fal közepén amúgy is túlhajló s igy végtére okvetlenül kötélfékef kell vennem, inkább mindjárt kezdettől fogva igy ereszkedem le, mert nincs kellemetlenebb, sőt veszé- lyesebb, mint egy fal közepén, kényes helyzetben kisérelni meg a kötélnek lábunk köré való csavargatását. A széditő mélység mind kisebbé zsugorodik alattam ; végre lenn vagyok társam mellett. Állásunk nem valami fényes, csak a falnak támasz- kodva tudjuk magunkat megtartani. Minthogy itt még Królnak is helyet kell szoritanunk, előbb útnak inditom Jankowskit, hogy az utolsó alacsony, füves lépcsőkön a hágóig lemásszon. Aztán minden figyelmemet a felettem történendőkre irányitom Soká tartanak az előkészületek, melyeket Król leszállásához tesz. Percek telnek el, mig végre lekiált, hogy útra kész ő is. De én szivesen várok s ha kellene, türeleri~mel várnék még tovább is. Hisz tudom, hogy amit most ő fog mívelni, az a legkevésbbé sem tréfadolog. Nekünk, elsőknek könnyG volt, hisz felettünk erős kezek tartották a biztositó kátelet; de őt, az utolsót nem biztositja senki, s azért, már csak annak helyzetében képzelve magunkat, várakoznunk kell, mig mindennel elkészült, ami a biztonságot - bár ha csak látszólag is - emeli. Végre egy tömeg lebben ki a fal felett . . . most . kezdi meg légi útját. De abban a pillanatban, hogy feltekintettem, máris elkaptam fejemet ; egy öklömnyi kő süvít el mellettem, mindjárt rá er8s dörrenéssel csapva fel alattam a szirteken. Szerencsére több ily löveget nem küldött fölülről társam. Mindjobban közeledik a felettem kalimpáló két láb ; végre, - nagy a megkönnyebbülésem - sértetlenül áll mellettem gazdájuk is. A hosszú kötelet szerencsésen kiszabaditjuk a gyürüből ; most már csak a közvetlen alattunk fekvő hágóba kell lemásznunk. Nagy bosszú- ságunkra azonban még ez az utolsó néhány méter is körülményes munkát adott. A hosszas kötélmanipulációk annyi időt vettek igénybe, hogy közben teljesen besötétedett s igy azt se láttuk, hogy merre kell mászni ; előre- bocsájtott társunk pedig, ahelyett hogy megvárt s most alúlról útbaigazitott volna, előre leszaladt a völgyben hagyott zsákjainkhoz. A sötétben tapogatódzva, keresgéltünk valami kis sziklacsücsköt s mikor végre Król egy megbizhatót felfedezett, ennek nyakába egy apró gyürücskét akasztva, ujból kötélen - félig mászva, félig ereszkedve - jutottunk le a hágóba. Még a végtelen kötélbecsavarás unalmas munkáján kellett átesnünk; aztán lebotorkáltunk a nagy sziklatömb alatt elrejtett hátizsákokhoz. Itt üldögéltünk megint együtt mind a négyen ; belebámultunk a csillagos éjszakába, az éj sötétjének sejtelmes világába, melyben oly ijesztőknek, kisértetieseknek látszottak a körülöttünk meredez8, szertelen arányokat öltő sziklatömegeknek alakjai. Nemsokára azután halvány lidércfény imbolygó lángja tünt fel a végtelen törmelékhalmok között. Lámpásunk világított bele a koromsötét éjszakába, melynek révedező fényénél négy bukdácsoló alak küzködött a völgyet elborító kőpusztaság folyton mozgó, guruló omladékával. teljesen rábizva magamat a kötélre, kint függök a mélység felett. Eleinte szorosan a fal mellett haladok. Itt fenn még sürün vannak rajta kisebb egyenetlenségek, úgy hogy egész kényelmesen lehetne oly módon is lefelé haladni; hogy a lábakat a falnak támasztva, csak kezünkkel tartjuk magunkat a kötélen. De miután észrevettem, hogy a fal közepén amúgy is túlhajló s igy végtére okvetlenül kötélféket kell vennem, inkább mindjárt kezdettől fogva igy ereszkedem le, mert nincs kellemetlenebb, sőt veszé- lyesebb, mint egy fal közepén, kényes helyzetben kisérelni meg a kötélnek lábunk köré való csavargatását. A széditő mélység mind kisebbé zsugorodik alattam ; végre lenn vagyok társam mellett. Állásunk nem valami fényes, csak a falnak támasz- kodva tudjuk magunkat megtartani. Minthogy itt még Królnak is helyet kell szoritanunk, előbb útnak inditom Jankowskit, hogy az utolsó alacsony, füves lépcsőkön a hágóig lemásszon. Aztán minden figyelmemet a felettem történendőkre irányitom Soká tartanak az előkészületek, melyeket Król leszállásához tesz. Percek telnek el, mig végre lekiált, hogy útra kész ő is. De én szivesen várok s ha kellene, türeleri~mel várnék még tovább is. Hisz tudom, hogy amit most ő fog mívelni, az a legkevésbbé sem tréfadolog. Nekünk, elsőknek könnyG volt, hisz felettünk erős kezek tartották a biztositó kötelet ; de őt, az utolsót nem biztositja senkí, s azért, már csak annak helyzetében képzelve magunkat, várakoznunk kell, mig mindennel elkészült, ami a biztonságot - bár ha csak látszólag is - emeli. Végre egy tömeg lebben ki a fal felett . . . most . kezdi meg légi útját. De abban a pillanatban, hogy feltekintettem, máris elkaptam fejemet ; egy öklömnyi kő süvít el mellettem, mindjárt rá erős dörrenéssel csapva fel alattam a szirteken. Szerencsére több ily löveget nem küldött fölülről társam. Mindjobban közeledik a felettem kalimpáló két láb ; végre, - nagy a megkönnyebbülésem - sértetlenül áll mellettem gazdájuk is. A hosszú kötelet szerencsésen kiszabaditjuk a gyürüből ; most már csak a közvetlen alattunk fekvő hágbba kell lemásznunk. Nagy bosszú- ságunkra azonban még ez az utolsó néhány méter is körülményes munkái adott. A hosszas kötélmanipulációk annyi időt vettek igénybe, hogy közben teljesen besötétedett s igy azt se láttuk, hogy merre kell mászni ; előre- bocsájtott társunk pedig, ahelyett hogy megvárt s most alúlról útbaigazitott volna, előre leszaladt a völgyben hagyott zsákjainkhoz. A sötétben tapogatódzva, keresgéltünk valami kis sziklacsücsköt s mikor végre Król egy megbizhatót felfedezett, ennek nyakába egy apró gyürücskét akasztva, ujból kötélen - félig mászva, félig ereszkedve - jutottunk le a hágóba. Még a végtelen kötélbecsavarás unalmas munkáján kellett átesnünk; aztán lebotorkáltunk a nagy sziklatömb alatt elrejtett hátizsákokhoz. Itt üldögéltünk megint együtt mind a négyen ; belebámultunk a csillagos éjszakába, az éj sötétjének sejtelmes világába, melyben oly ijesztőknek, kisértetieseknek látszottak a körülöttünk meredez8, szertelen arányokat öltő sziklatömegeknek alakjai. Nemsokára azután halvány lidércfény imbolygó lángja tünt fel a végtelen törmelékhalmok között. Lámpásunk világított bele a koromsötét éjszakába, melynek révedező fényénél négy bukdácsoló alak küzködött a völgyet elborító kőpusztaság folyton mozgó, guruló omladékával.