Anton Kurz (született Anton Schreiner) újságíró, történész, honvédtiszt. Bécsben előbb ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd 1828–30-ban a bécsi Józsefvárosi Színház bérlője volt. Tetemes adósság hátrahagyásával 1831-ben Hamburgba távozott; itt Schreiner családi nevét Kurzra változtatta. 1835 körül költözött Erdélybe, ahol előbb Kemény József gróf magántitkára, majd 1840-től Brassóban a Siebenbürger Wochenblatt publicistája. Az unióbarát brassói szászok egyik politikai vezetője. Az 1848–1849-es szabadságharcban Bem hadsegéde őrnagyi rangban. A segesvári csatában halt hősi halált. Egyes források szerint 1849. augusztus 6-án, mikor Bemmel Nagyszebenen át kocsin menekült a Vörös-toronyi-szoros felé, egy szász agyonlőtte.

Anton Kurz újságírói, történészi és néprajzkutatói munkássága mellett élenjáró szerepet játszott a Királykő turisztikai feltárásban. 1842-ben felfedezett egy 15 szótagos visszhangot, leírt egy szivárvánnyal körülvett ködképet, majd 1843-ban egy idős erdész vezetésével felkereste a Királykő nyugati oldalán az Ördögmalom nevezetű karsztformációt. Feltárásairól felolvasást tartott a Verein für Siebenbürgische Landeskunde, (az erdélyi szászok honismereti egyesülete) közgyűlésén, a részletes beszámoló nyomtatásban a Blätter für Geist, Gemüth und Vaterlandsliebe 1844. évi számában, majd a Jahrbuch des SKV IV.(1844) kötetben jelent meg.

Orbán Balázs ismerteti mindhárom természeti jelenséget, majd méltatja a lelkes természetjárót: ,,E gyönyörű tehetségű, e nagy szerepre hivatott fiatal, a szabadságnak e lelkes hőse, ki hivatva vala az erdélyi szászok között a szabadság áldásos magvainak elhintésére, a magasztos lelkületű iró és történész élete tüneményszerű volt és tünékeny volt mint ama túlvilági ködkép, mely talán az ő dicsőülésének volt előképlete. De neve nincs elfeledve, az fényes helyet foglaland el szabadságharczunk történetének lapjain; de örökitse itt e roppant szikla-gúla – mely annyi küzdelmét látta szabadságra törő nemzetünknek – az általa fölfedezett viszhangban, melyet jogosan nevezhetünk Kurz Antal viszhangjának; minden idejövő kiáltsa az ő nevét, hogy az által feltalálójának emlékét és nevét századok múlva is viszhangozzák e bérczek.

Forrás:
[Wild Ferenc, személyes közlés]
[Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891--1914.]
[Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. VI. kötet, XXIV. fejezet: A Királykő. Pest, 1873.]
[Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950. Band IV., S. 366. Wien, 1969.]
[Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.]