Barátai és társai visszaemlékezései szerint 1946-47-ben ismerkedtek meg vele az Oszoly sziklánál, Puskás Lajos, Éry Frigyes és több más hegymászó társaságában. Gábort a Fasori gimnáziumban oltották be a hegyek szeretetével.

A II. világháború után, 1950-ben ő is elsők között utazott a Lengyel-Tátrába, síelni és túrázni. 1953-ban szintén a Magas-Tátrába sikerült kijutni. Ekkor már önálló téli mászó túrákat szerveztek.

1952-ben a Zsigmondy Asztaltársaság példájára Kristóf Péter Pál barátjával megalapították a Fenyők Asztaltársaságát, hol minden egyes tag külön fenyőnevet kapott. Zsigmondyakhoz az akkori idők legjelesebb hegymászói tartoztak. Olyanok mint, Skolil Ottó és Skolil Vilmos, Bucsek Henrik, Hensch Aladár, Metky Ödön, Kovács Pál, Kessler Hubert, akiket példaképüknek tekintettek. A Fenyők Asztaltársaságának névsora rohamosan növekedett és elnöke haláláig Manhalt Gábor maradt. Kezdetben lakásán tartottak összejöveteleket, ahol megtervezték a soron következő program és túraterveiket, kicserélték értesüléseiket. Megalakulásuktól közösen szervezték nem csak a hegyi-, vízi-, barlangi- és sítúráikat, hanem magánéletüket is összekötötték rendszeres összejövetelekkel, hol valamelyik tag lakásán, hol turistaházakban, hol különböző sátrazásokon.

Manhalt Gábor munkájából eredően a VILESZ elektrotechnikusaként, sokat utazott a magyar tervezésű elektromos eredményjelző táblák és berendezések telepítése és kivitelezése során. Több jelentős nemzetközi és világ sportesemény résztvevője volt, úgymint a Mexikói Nyári, Grenoblei Téli Olimpia, Kambodzsai Ázsiai Játékok, Líbiai Stadion építése. A Mexikói Nyári Olympia idején 1968-ban megmászta a Popocatepetl-t, melyről 8 mm-es amatőrfilmet is készített. Utazásairól, szenvedélyes fotós lévén, rendszeresen tartalmas diavetítéses élménybeszámolókat tartott.

Az egyre szabadabbá váló utazási lehetőségek következtében rendszeresen felkeresték a Tátra, Dolomitok, Alpok magashegyeit és tájait.

1956-után az Asztaltársaság több tagja elhagyta az országot, de ennek ellenére, Gábor hathatós közreműködése során, szoros kapcsolatuk az utolsó pillanatig megmaradt, vagy rendszeres levelezés, vagy szinte évenkénti személyes, vagy közös találkozásokkal, hol itthon, hol külföldön. 1990-ben közös elhatározás alapján a Fenyők Asztaltársasága az újonnan megalakult MTE tagjai lettek, nevük megőrzésével.

Halálával a Fenyők Asztaltársasága továbbra is megmaradt és emlékét megőrzik.

Forrás:
[Tátrai Rupert, személyes közlés]
[Manhalt Ágnes, Manhalt Gábor lánya, személyes közlés]