Mauksch Tamás
(1749. december 20., Késmárk – 1832. február 10., Késmárk)
Természetkutató, az egyik első tátrai kutató, tanár, evangélikus lelkész,
kereskedő. A késmárki líceumban érettségizett, majd a lipcsei egyetemen tanult
teológiát és természettant. 1776–1784 között a késmárki líceum tanára és
igazgatóhelyettese volt, 1784–1786 között német evangélikus lelkipásztor
Bártfán, 1786–1802 között ugyanaz Nagyszalókon, Szepes m. – itt
kezdett borral kereskedni. 1802-ben lemondott lelkipásztori állásáról,
Késmárkra költözött, kereskedett, többek között krakkói kereskedőknek bort
árult.
Az említett tevékenység mellett történelemmel, kőzettannal, klimatológiával,
a tátrai tavakkal is foglalkozott, de 1780-tól a tátrai és a tátraaljai flóra
kutatásának szentelte szabadidejét. Nagy növénygyűjteménye volt, 1803-ban a
késmárki háza mellett füvészkertet létesített. Kőzetgyűjteménye is volt.
Gyakori tátrai kirándulásai során jól megismerte a hegységet, különösen a
szepességi oldalát, a hegység egyik legjobb ismerőjévé vált. 1795-ben
megkísérelt feljutni a Lomnici-csúcsra. Több természettudóst kísért el a
Tátrába, többek között az angol
Townson Robert-teti 1793-ban,
a brazil Chevalier da Camer-t 1796-ban,
a svéd Wahlenberg Göran-t 1813-ban,
Kitaibel Pálti 1795-ben,
de más látogatókat és katonatiszteket is.
Túratársai legtöbbször Asbóth János,
Berzeviczy Gergely,
Csáky István és ezek vendégei voltak.
Nagyszalóki tartózkodása alatt gyakran használta Csáky István
tátrafüredi vadászházát, vendégeivel itt éjszakázott. Egy ilyen kirándulást
Berzeviczy Gergely írt le, de maga Mauksch is többször a naplójában.
Művei közül:
- Geschichte und gegenwärtige Verfassung der ungarischen Sachsen in der
Zips, (Neues Ungr. Mag. 1791.), a szepesi zipszerek történetéről,
- Ueber der Witterung in der Zipss, besonders unter den Carpatischen
Alpen, (Mag. f. Kunst u. Lit., 1795.), klimatológiai munka,
- Über die Alpenwinde in der Zips in Oberungarn und deren Ursache,
(Hesperus, 1820.), klimatológiai munka,
- Über einige Karpatische Gebirgseen im Zipser Comitate in Oberungarn,
(Zs. f. Phys. u. Math., 1830.), a tátrai tavakról,
- Sur quelques lacs de montagne dans les Carpathes du Comitat de Zips en
Hongrie, (Bull. de Sc. Natur. et Géol., 1830., az előző mű francia
fordítása.
A botanikát amatőrként kezdte, de hamarosan a szepességi és tátrai flóra
elismert szakértőjévé vált. Baráti kapcsolatokat tartott fenn
Kitaibel Pállal, sok szepességi és tátrai
növényt küldött neki, pl. 1797–1800 között minden évben. Kitaibel és
Waldstein nagy művében, a Descriptiones et icones plantarum rariorum
Hungariae Mauksch segítségét a szerzők meg is említik. Az 1813-as tátrai
látogatása alatt a híres svéd botanikus Wahlenberg Göran köszönte segítségét és
tanulmányozta növénygyűjteményét. Botanikai művei kéziratban maradtak, pl.:
- Flora Scepusii Septemtrionalis,
- Tentamen Florae Scepusii partim aliorum comitatuum,
mindkét mű elveszett,
- Verzeichniss der Zipser Pflanzen, die ich bis 1797 gesammelt habe,
- Verzeichniss der nach Pest eingeschichten Pflanzen,
Kitaibelnek küldött növények jegyzéke,
- Verzeichniss der Pflanzen, die mit Wahlenberg von seine Reise
mitbrachte, und die ich hier nicht fand oder verkannte,
- Index plantarum in Scepusio lectarum,
- Verzeichniss und Beschriebung der Carpatischen Blätterschämme (Agarici)
im Zipser Comitat in Ungarn, ezt a 112 gomba leírását tartalmazó művét
Rumy G. K. tette közzé,
- Wegweiser durch die Zipser kapratischen Alpen ,
mai napig kéziratban maradt kalauz (az MTA kézirattárában található),
annak ellenére, hogy barátja
Rumy G. K. már 1826 nyomtatásra előkészítette. A mű egy botanikai részt is tartalmaz, amelyben 1508 egyedet sorol fel.
Botanikai feljegyzéseit és meteorológia megfigyeléseit az 1794–1832
években vezetett naplójában (Tagebuch) írta. A naplót sem adták ki, de
Weber Sámuel a Maukschról szóló életrajz és
Lipták János a késmárki líceumról szóló
művének megírásakor felhasználta.
A XVIII. század végén és a XIX. század elején Mauksch jelentősen hozzájárult a
Tátra és Tátraalja megismeréséhez. Nem csak műveivel, hanem az odalátogató
természetkutatóknak adott tanácsaival, kalauzolásukkal is. A tátrai
helyinevekben neve megmaradt a Nagyszalóki-csúcs oldalán található
Mauksch-gödör és a Késmárki-völgyben lévő Mauksch-tó elnevezésében.
A nagylomnici templomban 1901. szeptember 8-án emléktáblát állítottak
tiszteletére.
Irodalom:
- Kanitz August: Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik,
Linnaea, 1865.,
- Wéber Sámuel: MKE Évkönyve 1903..
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 732. o.]