Hegymászó, hegyivezető, hegyimentő.

Az 1933–1939 években az egyik legaktívabb tátrai hegymászó, egyben az egyik legjobb hegyivezető is. Télen-nyáron vitte ügyfeleit nehéz túrákra. Nyári specialitása a Villa-gerinc volt. Sok éven keresztül a Zöld-tavi-menedékházban hegyivezető és síoktató volt. Rendkívül nehéz és szélsőségesen nehéz utakat mászott (pl. a Lomnici-csúcs ny. falán), új utakat is. Különösen a téli hegymászásban remekelt.

Útjai közül:

• Papirusz-csúcs, dk. él, (Kegel Gáborral és G. Simon ügyfeléllel, 1933 április, II. megmászás)
• Papirusz-csúcs, k. vála a Motyka-kéményen keresztül, (Duchony B., Nitsch M., Motyka S., 1934 április)
• Weber-csúcs ék. válának é. fala azaz Alsó-Késmárki-taraj é. falának közepén, ez a "Nitsch út" (Duchony B., Nitsch M., 1934 június.)
• Nagy-Papirusz-torony, d. fal, (Duchony B., Nitsch M., Kegel G., Pánczél B., 1934.)
• Jordán út a Lomnici-csúcsra (G. Haffner és A. Schmidt ügyfelekkel, 1935 január, 1. megmászás),
• Karbunkulus-torony, rézsút a d. falon (P. Rohr ügyféllel, 1935 március)
• Zöld-tavi-csúcs a Stolarczyk-hábóból (E. Murcken ügyféllel, 1935 április)
• Villa-gerinc a Lomnici-csúcsról a Késmárki-csúcsra, (G. Haffner és A. Schmidt ügyfelekkel, 1935 április)
• Hegyes-torony az é. fal közepén (Kirchner Edével, 1936 január)
• Martin út a Lengyel-nyeregtől a Gerlachfalvi-csúcsig (Krupinský Pavellel, 1936. március, szakaszonként I. megmászás)
• Karbunkulus-toronyról a Vörös-tavi-csúcsra vezető gerinc, (6 szepesi hegyivezetővel, 1936 április)
• Pawlikowski-rés, vályún a Réz-pad-katlanból (G. Régel ügyféllel, 1937 április)

Hegyimentésben is részt vett. 1940–1943 között részt vett a Karpathenverein által rendezett hegyimentő tanfolyamok szervezésében és magában az oktatásban is. 1942–1943 között a Karpathenverein hegyimentő szolgálatának vezetőhelyettese volt.1943-ban az Alpokban résztvett egy téli hegyimentő tanfolyamon. Már 1942-ban oktatta a Tátrában a Gramminger-ülés használatát.

Az egyik hegyimentésről írt is (Bergnot, Die Karpathen 17, 1942. 1. szám). Itt jelent meg a Karpathenverein hegyimentőszolgálatának (KV-Bergwacht) általa írt jelentése is (Die Karpathen 18, 1943. 1. szám)

Miután Duchony Bertalan feladta a Zöld-tavi menedékház gondozását (1942 ?), először ő vezette ezt a menedékházat, majd bevonta a családját is. Egyidőben a késmárki Zipser Hof szállót is vezette. 1943. július 1-én behívták a német hadseregbe, a Fegyveres SS (Waffen-SS) alakulatba, hasonlóan mint sok más szepesi németet. A népi németeket a német és szlovák kormány megegyezése szerint nem a szlovák hadseregbe, hanem a Fegyveres SS alakulataiba hívták be.

A II. világháború után mint német nemzetiségűt a beneši dekrétumok alapján Németországba telepítették ki. Egy ideig egy menedékházat vezetett az Alpokban, majd családjával együtt az Egyesült Államokba települt ki. Alaszkában elismert hegyivezető, expedíciók kísérője lett. Alaszkában egy négyezres csúcs első megmászása után elnevezte ezt a csúcsot Kárpát-csúcsnak (Karpathenspitze). 1960 után egy nagy szállodát vezetett Filadelfiában. Idős korában visszatelepült Németországba.

Nitsch Mátyás
Fénykép: Klaus Gattinger

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 823. o.]
[B. Chwaściński: "Z dziejów taternictwa", Sport i turystyka kiadó, Varsó, 1979., 207-208. o.]
[Schermann Szilárd: "Szögescipők nyomai a Kárpátok bércein", 18. fejezet]
[Zofia Stecka, "Historia Przewodnictwa Tatrzańskiego", Tatrzański Park Narodowy, II. wydanie rozszerzone]
[Dr. Klaus Gattinger, személyes közlés]
[Helmut Nitsch Dr., Nitsch Mátyás unokaöccse, személyes közlés]