Az anyakönyvben Károly Árpád néven szerepel. Családjuk 1888-ban Gölnicbányáról Iglóra költözött. 1910-ben az Osztrák-Magyar Tengerészet toborzását kihasználva jelentkezett, majd az egészségi vizsgálások után tengerészként szolgált. Az I. világháború alatt is tengerész volt, csak 1919 végén tért haza. 1921. június 17-én feleségül vette Ludvigh Idát. Házasságukból négy gyermek született, az elsőszülott fia hamarosan elhunyt.

Szerette a sportot, több sportágat kipróbált. Végül feleségével együtt a hegymászásnál kötöttek ki, első közös céljuk a Nagyszalóki-csúcs volt. Piovarcsy Károly az egyik legjobb iglói hegymászóvá vált, a JAMES hegymászó egyesület egyik első tagja. Hegymászó új útjait a továbbiakban felsoroljuk. A hegymászáson kívül síelt és síugrott. Síugró sáncok ismert építője volt, rászolgált a Schanzenvater (Sáncok apja) becenévre. A Karpatenverein (Kárpátegyesület) tagja is volt, Hajts Béla elhunyta után ő lett az iglói osztály elnöke. A Kárpátegyesületben főleg barlangászattal foglalkozott, több szepességi barlang új részét tárta fel (pl. a Bélai-cseppkőbarlangban).

Iglón vasúti tisztviselőként dolgozott. 1935-ban családjával átköltözött Késmárkra. 1942-ben a késmárki Városi múzeum igazgatója. 1944 végén a szovjet csapatok megérkezése előtt Késmárokról Liptószentmiklós mellé menekült. A front átvonulása után visszatértek Késmárkra, ahol Piovarcsy Károlyt letartóztatták és másfél évig börtönben tartották. Szabadulása után 1946-ban Kakaslomnicon egy mezőgazdasági üzemben kapott állást. Ebben az időben vádászott, bélyeget gyűjtött és továbbra is a múzeum tisztviselője volt. 1951-ben Kakaslomnicon súlyos balesetet szenvedett, amelynek következményében november 21-énn elhunyt.

Hegymászó, síző, barlangász.

Útjai közül:

• Krátka, é. gerinc a Nefcer-völgyből, (Grósz A., Piovarcy K. és Wiegandt A., 1921. július 10.)
• Lomnici-csúcs, ny. fal jobb szélén, (Koromzay Gy., Mlynarcsik M. és Piovarcsy K., 1921. VIII. 14.))
• Vörös-pataki-torony Ny-ról a Marmota-völgyből, (Piovarcsy E., Piovarcsy K. és Wachdeutsch Gy., 1924. augusztus 7.)
• Bibircs, a d. falon a k. gerinchez, (Grósz A. és Piovarcsy K., 1923. július 3.)

Forrás:
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Schermann Szilárd: "Szögescipők nyomai a Kárpátok bércein", 18. fejezet]
[Jalčovik Oto, személyes közlés]
[http://www.nostalgicketatry.sk/historia/tatranska-polianka/232-karol-piovarcs]