Beceneve Janko. Paraszti családban született, édesapja Jakab is hegyivezető volt. Eleinte gazdálkodott, de ez a munka nem tetszett neki, inkább a Tátra vonzotta. A gazdaságot később átadta az első házasságából született János és Jakab nevű fiainak. Hegyivezetői vizsgáját 1908-ban tette le. Első hegyivezető túráján ügyfélével a Lomnici-csúcson volt, kihagyva a kampókat és a láncokat. Annak idején ilyen túrákra két hegyivezetőt alkalmaztak, ez esetben társa Záborszky Pál volt. Ezután főleg a Gerlachfalvi-csúcsra vezette ügyfeleit felmenetben-lemeneben a Felkai-próbán keresztül. Első hivatalos munkahelye Csorbatón és a Poprádi-tónál volt, ahonnan gyalog járt szülőfalujába. Később Tátrafüredre és Tátralomnicra került. Nagyon aktív hegyivezető volt, három nyelven beszélt: németül, magyarul és szlovákul. Leggyakrabban a Gerlachfalvi-csúcsra vezett ügyfeleit, összesen 625-ször, de járt a Tátra-, Jeges-tavi-, Lomnici- Menguszfalvi-csúcsra, Simon-, Hegyes-toronyra, Bibircsre, Koncsisztára, Tengerszem-csúcsra, Bástya-, Szoliszkó-gerincre és Martin-útra a Lengyel-nyeregből indulva. A Lengyel-Tátrába is járt, legtöbbször a Hunfalvy-, Vadorzó-, Liliom-hágón keresztül. Egy idő után a Gerlachfalvi-csúcsra a Felkai-próbán járt felfelé és a Batizfalvi-főszakadékban lefelé, mivel a főszekadékot biztonságosabbnak ítélte. Annak idején a főszakadék jobb oldali részét Pocsúvaj-vályúnak is nevezték.

Miután 1935-ben letette a téli hegyivezetői és síelési vizsgát, télen is vezethetett, de ezt nem szívesen csinálta. Első megmászása is volt: Keleti-Szalóki-torony az ék. gerincen a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Hefty Gy. A. – Csizák P., ifj. Franz J., id. Hunsdorfer J., Kirner P., Pocsuvaj J., Schmidt P. és Strompf J. vezetőkkel, 1914. március 8.)

Ritkán látogatott csúcsokra is vezette ügyfekeit. Példáut 1934-be felvezetett egy 70 éves turistát a Pátria-tűre, majd 3 évvel később januárban újra egy másik ügyféllel. Miután 1931-ben id. Franz János leköszönt, ifj. Pocsúvaj János lett a Hivatásos tátrai hegyivezetők testületének vezetője.

A II. világháború alatt is keresett hegyivezető volt. A háború után mint szepesi németet ki akarták telepíteni Németországba, de Otto Octavián Krejčí beavatkozására maradhatott a Tátrában és folytathatta hivatását. Krejčí ezzel viszonozta Pocsúvajnak, hogy 1939-ben kiemelte őt a Csehországba induló transzportból és így maradhatott a Tátrában.

Hivatását nagyon sokáig végezte, utoljára 1962. augusztus 18-án vezetett a Gerlachfalvi-csúcsra, ekkor már 76 éves volt! Ezután még két éven keresztül vezetett a tátrai völgyekbe és kisegített Ótátrafüreden a Tátrai Hegyimentő Szolgálat központjában.

Ivan Bohuš a "Na každom kroku kameň" (Kövek minden lépésen) című könyvében említi, hogy Pocsúvaj nagyon gondosan viselkedett az ügyfeleivel, önfeláldozó volt a hegyimentések alatt. Nevezték a tátrai csúcsok koronázatlan királyának is. Pocsúvaj volt a Tátrai Nemzeti Park megalapításának egyik első híve és népszerűsítője.

Irodalom:

• Václav Cibula: Šestsetkrát na vrcholu, (Krásy Domova, 1963. 1. szám), a Gerlachfalvi-csúcsot hatszázszor mászta meg
• Karol Bocek: Hosť na lane..., (Pravda, Pozsony 1967. július 22.)