XVII. századi szokás szerint saját vagy más ember valóban megtörtént esetleg kitalált történeteit Simplicissimus álnéven tették közzé. A német Simplicissimus mintájára (J.J. Grimmelshausen: Der Abenteurliche Simplicissimus, 1669.) 1683-ban megjelent az Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus című könyv, amely tartalmazza a Tátra XVII. századi csodás leírását valamint Simplicissimus és társai egy helyi vezető által vezetett túráját a Tátra egyik legmagasabb csúcsára. A könyvben a tátrai pásztorélet legrégibb leírása is megtalálható.

A könyv szerzője, a túra dátuma és a csúcs neve nagyon sokáig ismeretlen volt. Végül a kutatások arra vezettek, hogy a magyar Simplicissimus álnév Speer Daniel német – de lengyelül is tudó – zeneszerzőt és zenészt takar. Az is ismerté vált, hogy a kirándulás 1654-ben történt és a meglátogatott csúcs a Késmárki-csúcs volt.

A túra rövid ismertetése:
"Szent János napján öt társával elindultunk a Tátrába. Eljutottunk, természetesen gyalog, a hegység lábánál fekvő faluba. Itt lakott az a tanító, aki jutalomért néhány napig kísérte a látogatókat... megmutatva a nevezetes dolgokat. Felkerestük azt az embert." Speer nem közölte a tanító nevét, de a szövegkörnyezetből gyanítani lehet, hogy a Gärtner nevű rókusi tanítóról volt szó. A tanító szavai szerint már többször járt a csúcson. Rendelkezett kötéllel, hágóvasszerűséggel, egy könyvecskével (valamiféle kalauzzal), amelybe időnként belenézett, és amelyben különféle jelek, szorosok és sziklák voltak lerajzolva és leírva. Néhány helyen ő maga is jeleket rajzolt.
Speer megemlíti, hogy a tanító gondosan törődött az ügyfeleivel, elkészítette a szállást, magyarázott, majd a csúcson további 1 forintért pergament és tollat kölcsönzött, hogy az ügyfelek kártyára lejegyezhessék nevüket és a kártyát egy dobozba elhelyezzék. Az úton gyógynövényeket szedett, a többieket is erre buzdította, sőt kölcsönözte erre a zergeszarvnyelű kését is.

A művet teljes egészében, de részleteiben is magyarul, szlovákul és lengyelül többször újra kiadták. Két magyar fordítása is létezik, a teljesebb

• Magyar Simplicissimus, (Varjú E. fordításában, Turóczi-Trostler előszavával és Benda K. megjegyzéseivel, Budapest 1956.)
• Magyar Simplicissimus, (Varjú E. fordításában, Felsőmagyarország kiadó, Miskolc 1998.,
  az előbbi fordítás új kiadása.

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 1088. o.]
[Zofia Stecka, "Historia Przewodnictwa Tatrzańskiego", Tatrzański Park Narodowy, II. wydanie rozszerzone]