Híres hegyivezető, tanító, paraszt, méhész, zenész (a "Lock" nevű zenekara a környéken nagyon népszerű volt). 1826-ban feleségül vette Gelhof Máriát, 1832-től az alsóerdőfalvi németnyelvű római-katolikus falusi iskola tanítója.

A Tátrát először zergevadászként járta, különösen a Gerlachfalvi-csúcs tömbjét. Már 1834-ben feljutott a csúcsra: Gelhof sógorával, Spitzkopf-Urban (vagy Urbans) Márton molnárral és két ismeretlen nevű társával. Ez a csúcs első ismert megmászása (Grósz Alfréd szerint is). Ivan Bohuš és Witold H. Paryski szerint valószínű, hogy a csúcson elsőként 1855. augusztus 11-én Wojciech Grzegorzek és Zygmunt Bośniacki botanikusok voltak, lengyel hegyivezetők társaságában. A csúcs második megmászása 1868-ban történt, amikor osztrák térképész tisztek jutottak fel a csúcsra (lehet, hogy velük tartott Blásy Ede is). A harmadik megmászás az 1860-as évek végén történt, ekkor Spitzkopf Urban Márton egy német turistával jutott fel a csúcsra. Innen a lengyel és szlovák tátrai névanyagban az Urban-tornyok, -nyereg és -szakadék. Paryski szerint Still 1872-ben Franz Holst turistával csak a csúcs negyedik megmászása volt. 1874 augusztusában feljutott Déchy Mórral és Döller Antallal a csúcsra új úton a Felkai-próbán keresztül. 1876 augusztusában felvezette Téry Edét és társait a Középoromra a Kis-Tarpataki-völgyből a később Still-szakadénak nevezett vályún keresztül. Az utat később róla nevezték el "Still útnak". Ez időben már 71 éves volt!

Nem tudjuk, mikor kezdte a hegyivezetést. Előszeretettel vezette a tátrafüredi vendégeket a Lomnici-csúcsra: 1861-ig nyolcvanszor volt a csúcson, összesen 99-szer! Az akkoriban kevésbé népszerű Gerlachfalvi-csúcsra csak 1872-ben vezette fel az első turistát, de ezután a Tátra legmagasabb pontjára induló túrára a legkeresettebb hegyivezetővé vált. 1875-től 70 éves kora ellenére a Tátra első hegyivezetőjévé lett.

Túráiból:

• Közép-orom első megmászása, az Elülső-Középorom-csorbából a dk. gerinc legfelső részén, (Téry Ö. és Schwartz P. -- Still J. és Horvay S. hegyivezetőkkel, 1876. augusztus 11.)
• Katlan-rés, A Felkai-völgyből, a Gerlachfalvi-próbán, (Déchy M., Döller A., Schwarz P. és Schäfferling I. -- Still J. vezetővel és Horvay P. poggyászhordóval, 1874. augusztus 31.)
• Gerlachfalvi-csúcs, a Felkai-völgyből a Gerlachfalvi-próbán át, (Déchy M., Döller A., Schwarz P. és Schäfferling I. -- Still J. vezetővel és Horvay P. poggyászhordóval, 1874. augusztus 31.)

Elismert egyéniség volt. 1882-ben az 50 éves tanításért császári-királyi kitüntetést kapott. A szepesmegyei jeles történész Weber Sámuel pedig 1901-ben Still János életrajzát az "Érdemes cipszerek arcképcsarnoka" című művében közölte. Az alsóerdőfalvi temetőben a temető közepén már akkor álló magas fakereszt mellé temették.

Irodalom:

• Weber Sámuel: Ehrenhalle ..., Igló 1901.,
• Grósz Alfréd: Wer war der Erstbesteiger der Gelsdorfer Spitze, (Karpathenjahrbuch 1971.),
• Chwaściński Bolesław: Pierwśe wejście na Gierlach, (Wierchy, 1985., 54. szám),
• Ivan Bohuš: Priekopníci z Gerlachovského chochola, (Krásy Slovenska, 1989. 3-4. szám).