Woyciechowsky Vilmos
(jelitai)
(1856. február 3-án, Gyulafehérvár – 1935. május 14., Budapest)
Édesapja, Wojciechowsky József, Galíciából áttelepült, lengyel származású
birodalmi tisztviselő volt, akit "földtehermentési" (kárpótlási)
ügyek intézésére 1850-ben helyeztek Erdélybe. Édesanyja, Lukács Róza, az
Erdélybe az 1600-as években betelepült és később nemességet nyert gazdag örmény
Lukács család gyermeke volt (aki magyar nemeseknek az 1848 őszi zalatnai
mészárlás idejében történt elrejtéséért-megmentéséért később Ferenc József
rend kitüntetést kapott). Vilmos a házaspár harmadik gyermeke.
Művészeti képességei hamar megnyilatkoztak. Rajzai, festményei a leszármazottai
számára kedves családi emlékek. E hajlamának kifejeződése volt a szép tájak
iránti érdeklődése is, ami már fiatal korában az erdélyi hegyek megmászására
indította. Rajongással beszélt mindig szülőföldjéről, Erdélyről, ahol
szinte minden hegyorom személyes jó barátja volt, írták róla
turistaegyesületi társai. Már 18 éves korában (1872-ben) nagy kirándulásokat
tett Zalatna, Vulkoj és a Detunata körül. A következő években sorra járta az
Erdélyi havasokat, majd 1882-ben külföldre is kikerült ... Túráiról a lelki
élményeken kívül ásványokkal, virágokkal tért haza. Különösen ásványgyűjteménye
volt híres és gazdag. (Az 1950-es évek anyagilag nehéz helyzetében lánya a
gyűjteményt eladta a Nemzeti Múzeumnak, ahol 1956-ban elégett...)
Woyciechowski Vilmos Bécsben kereskedelmi akadémiát végzett. Egyéves katonai
önkéntesi szolgálata után először Triesztben volt állásban. Valószínűleg a
nagyszebeni apácákhoz iskolába járó Adél húga révén ismerkedett meg a
Nagyszebenben élő, örmény származású Nuridsán Máriával, a nagyszebeni kereskedő
Nuridsán Antal leányával, aki akkor 19 éves volt. (Adél és Mari iskolatárs
leányok voltak).
Wojciechowsky Vilmos
(hadnagy a cs. 31. gyal. ezredben, 1878)
Már 1884-ben a Magyarországi Kárpátegyesület tagja volt. Amikor 1888-tól az
MKE-ből önállóvá vált Magyar Turista Egyesület létrejött, ő is jelen volt és
kezdettől fogva tevékenyen részt vett az MTE munkájában.
A Magyar Turista Egyesület emlékpohara
(Az ilyen poharak megvásárlása az egyesület anyagi támogatását is jelentette
)
Budapestre költözve 1885. december 31-i leveléből tudjuk meg, hogy 1886.
január 2-án kezdem meg munkámat a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bankban
az elevátornál [lift, vagy páternoszter], a rám bízott könyv:
"Salda Conto" (számlakönyv) lesz.
1886. május 12-én vette feleségül a nagyszebeni, örmény ősöktől származó
Nuridsán Máriát. Az ifjú pár Pest rohamosan fejlődő részén talált szép lakást
a Csepel rakparti új (és még ma is lényegében változatlan külsővel álló)
épületében. (Az épület adott helyet a sómonopóliummal fogalakozó Magyar
Leszámítoló és Pénzváltó Bank hivatali helységeinek, ezért máig
Sóház-nak hívják. Ma a Corvinus egyetem egyik épülete.)
Woyciechowsky Vilmos és Nuridsán Mária házasságából tíz év alatt váltogatva
lányok és fiúk, összesen négy gyerek született.
A túrázás iránti szeretete és barátságos természete a csoportos túrázás felé
terelte, így hamar turistaegyleti tag lett és tevékenyen részt vett az MTE
munkájában. 1889-től az MTE választmányi tagja, majd pénztárosa és ellenőre
volt 1919-ig.
jelitai Woyciechowski Vilmos
(1904)
Több kirándulásán, vagy általa vezetett túrán részt vettek gyermekei,
elsősorban Mariska lánya, de Erzsike lánya, Vili és Józsi fiai is.
1902 augusztusában ő vezette az I. MTE kirándulást Lengyelországba
Egy időskori feljegyzésében így vallott: Én még értek valamit, de nem
beszélek lengyelül. 1905-ben tizenéves Mariska és Erzsike lányaival együtt
közreműködött a (második) dobogókői menedékház megépítésében és 1906. június
3-án lányával együtt részt vett a dobogókői új (nagyobb) menedékház kétnapos
avató rendezvényén.
Woyciechowsky Vilmos a dobogókői MTE menedékház előtt
(1906)
Többször járt a Dolomitokban és maradandó benyomásait több festményén is
megörökítette. Szépre való fogékonysága és művészi ügyessége már korábban is a
túráin látottak megörökítésére ösztönözték.
Woyciechowsky Vilmos festménye a Dolomitokról
(1909)
A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó- Bank nyugalmazott főtisztviselőjeként hosszú
nyugdíjas kort érhetett meg. Életének vége felé, 80 éves korában szemére hályog
borult, de azért töretlenül tartotta turistaegyesületi társaival a kapcsolatot,
a vége felé már a turistaegyesület korelnökként.
Woyciechowsky Vilmos időskori fényképe
(1932)
1935. május 6-án kórházba készült, a kórházból azonban már nem jöhetett vissza.
1935. május 14-én hunyt el. Két nap múlva temették el a Fiumei úti temetőben.
Temetésén a Magyar Turista Egylet alelnöke búcsúztatta és méltatta a magyar
turistaság érdekében kifejtett több évtizedes lelkes munkásságát.
Sírját később (a temetőnek a 20. század közepén tervezett erőszakos
felszámolásának fenyegetése miatt) áttelepítették a Farkasréti temetőbe,
jelenleg ott található a 6/5-1-50/51 szám alatt. Az eredeti sírról származó és
a "Jelitay-Woyciechowski" címerrel ékesített obeliszk máig lényegében
sértetlenül őrződött meg.
Woyciechowsky Vilmos sírja a Farkasréti temetőben
(a felvétel 2008-ban készült)
Az MTE Budapesti Osztály választmányi tagja (1898-1913),
pénztárosa, ellenőre, tiszteletbeli tagja, a központ választmányi tagja
(-1920-).
Forrás:
[Gyarmati Béla, Woyciechowsky Vilmos dédunokája, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]