Dr. Zsigmondy Emil a "vezető nélküli hegymászásnak", amai nyelven: az alpinizmusnak egyik úttörője, nemzedékek számára alapvető kézikönyv szerzője, huszonnégy évesen hegymászó baleset áldozata. Nevét viseli a Zillertali-Alpokban a 3150 m-es Zsigmondy-Kopf; továbbá a Feldkopf új neve: Zsigmondy-Spitze; a Dolomitokban épült menedékház, melyet utóbb a "Duce"-ról neveztek el; és egy ausztráliai gleccser. Francia térképeken a Meije csorbájának Bréche Zsigmondy a neve, a föggőleges falú csúcsé pedig Pic Zsigmondy. Hazánkban a Pilis-hegységben a Vaskapu meredekén 1929 óta 10 m magasan emléktábla őrzi Zsigmondy Emil nevét. Lábjegyzet: A Holdon lévő Zsigmondy krátert Emil Nobel-díjas öccséről: Zsigmondy Richárdról nevezték el. Illő és jogos, hogy mi magyarok mind számontartsuk, de a havasok megmászói is mind számontartsák - méginkább pedig a magyar sziklázók. Ezért született ez az előszóul szolgáló, vele foglalkozó kis írás tájékoztatásul, tiszteletadásként és elgondolkoztatóul. Magyar népünk névadó ősei évezredek óta az Uralon innen éltek. Lábjegyzet: A mézelő méh Szibériában nem fordul elő a természetben, de neve közös minden finnugor nyelvben (Történeti Etimológiai Szótár). Géza (Gyécsa) nagyfejedelem óta nem a lázadók segédcsapataiként illeszkedtek be őseink a Jézus Krisztus nevét valló nemzetek csoportjába. Ma Európa tőkeerős nyugati részének közösségébe lépve illik ugyan elismernünk, hogy a bécsi Zsigmondyak: Ottó 11 a neves újító fogász (1860-1917), Emil 12 az úttörő alpinista (1861-1885), Richárd 13 a Nobel-díjas vegyész (1865-1929) és Károly/Karl 14 a komplex számok elméletének úttörője (1867-1925) osztrák állampolgárok és német anyanyelvűek voltak. De a velük büszkélkedő és rajtuk egymással vitázó osztrákoknak és németeknek is illő számontartaniuk, hogy ez a "négy nagy" magyar szülők gyermeke, sőt anyjuk magyar-német műfordító volt, és apjuk halála után magyarra tanította fiait. Zsigmondy emil a Habsburg monarchia császárvárosában, Bécsben született magyar házaspár második gyermekeként 1861 augusztus 11.-én. Ott nőtt fel és ott követte bátyjával, Ottóval együtt apja, Zsigmondy Adolf orvosi hivatásválasztását. 23 évesen doktorált, hivatására lelkiismeretesen, alaposan készült. Neves külföldi kórházakban, klinikákon bővítette ismereteit (Prága, Lipcse, Halle, Berlin, Koppenhága, Amszterdam és london). Bár 24 évesen elszenvedett hegymászóhalála tőben vágta el sikerekkel biztató orvosi pályáját, nem a magashegységek megmászásának veszélyes sportját tekintette élete egyetlen értelmének. Úttörő volt azonban nemcsak a csúcsok meghódításában - természetesen és kötelezően nem egyedül, hanem másod- vagy harmadmagával - hanem ő volt az, aki megfogalmazta a hegymászás jellemnevelő hatását, megalapozta az alpinizmus gondolkodását-filozófiáját és erkölcstanát-etikáját. A felelős, fegyelmezett "sportszerűség" értelmében már Pál apostol használja a szabályszerűen ( nomimósz) szót a hellén atlétizálásból vett hasonlatban 2Timot.2,5; hasonló gondolata olvasható 1Korint.9,24-27-ben az életformáló elkötelezettségről. De Zsigmondy Emilt nemcsak a hegyek félelmetes fensége igézte meg, amelyekről fényképpel felérő helyszínrajzokat is készített, hanem a természet szelíd szépségét meglátni is volt szeme. Az alpinizmus, veszélyeivel, jellemformáló. Aki nem a szerencséjében bízik vakon, avagy a végzetre bízza magát, azt a magasság a Teremtő megsejtése közelébe viheti. Bátyjának, Ottónak egy másik hegyi szerencsétlenségről írott sorai Emil katasztrófájára is érvényesek: "Az egyik legügyesebb és legtapasztaltabb alpinista (...) halála legyen (...) megrázó bizonysága mind a kezdő, mind a kipróbált atyamester számára azon megragadó szavak igazságának, melyekkel saját kora legjobb hegymászójának, Ch. Hudson tiszteletesnek síremléke inti mindazokat, akik az Alpokba vonulnak: "Azért legyetek készen ti is" /Máté 24,44/" Zsigmondy Emil nagyapja teológiát is oktató professzor, dédapja esperes-lelkész volt; Emil vallási-lelki életéről e sorok írójának nincs adata. De ismerjük a legkedvesebb fiát gyászoló édesanya németül és magyarul írt négysorosát: Akármit mondjon a világ, anyaszívemben nincs harag: az Isten akarta ezt így - még ha szívem meg is szakad. Lábjegyzet. Az Alpok veszélyei magyar kiadása 173. lapján olvasható vers nem az eredeti magyar változa, hanem a német változat magyar fordítása. Zsigmondy Emilről való megemlékezésünk során egyrészt vissza kell utalnunk "Az Alpok veszélyei" című alapvető művének magyar kiadása előszavára, valamint a kötetbe foglalt történeti dokumentumokra, Lábjegyzet: Zsigmondy Emil, Dr.: Az Alpok veszélyei. Szerk.: Neidenbach Ákos. Budapest 2001. Kornétás Kiadó. - A tisztelt Olvasótól kérném, ebben javítsa ki a 10. oldalon a családfa két évszámhibáját: Zsigmondy Gusztáv születési éve helyesen 1824, Zsigmondy Hugó halála pedig 1974 (84 évet élt). zsigmondy Bendeguznak pedig 2003-ban Keve Botond nevű öccse született. - A család ismertetése során a nevek után közölt szám a csatolt családfára utal, a szám magyarázata is ott található. másfelől legyen szabad kitekintenünk az általunk magyarnak vallott úttörő alpinista múltbeli hátterére és különös hatásterére: a gyökerekre és a közös tőből eredő hajtásokra, a név viselőire: a Zsigmondy családra. A család alapvető emberi közösség, nemcsak öröklődő tulajdonságokat és hajlamokat hordoz, de a közhasznú alkotó munkához szükséges mentalitás, a gondolkodásmód kialakulása is a család példaadásával kezdődik. Ezt a család és az iskola valamint a barátok és a környezet együttes hatása folytatja. Végül az élet iskolája, az emberi és szakmai helytállás próbái koronázzájk meg. Ezért érdemes visszapillantani a Zsigmondy család múltjára, majd nyomon kísérni a jellem és a szellem mintáit, hiszen ezek a családon át és túl a magyar technikai és szellemi kultúra öröksége. A Zsigmondyak első bizonyítható nyoma, hogy 1630 előtt két testvér, Matz=Mátyás és Hans=János beköltözött Bártfára. Bártfa XIII. századi magyar alapítású település, utóbb szabad királyi város a mai Szlovákia északkeleti sarkán. Neve egy bárdforgató ember által egy nap alatt kiirtott területet és az itt létrejött településhez tartozó erdőrészt jelentette. Innen származik a szláv és német változat: Bardejev/Bardejov, illetve Bartfeld. A XVI. század derekán hazánk lakosságának legnagyobb része a lutheri reformáció híve lett. A kismnemesek, polgárok és értelmiségiek, de a jobbágyság számára is összeforrt a protestantizmus és a nemzeti szabadság ügye. Így aztán az evangélikus egyház századunkig számarányán felüli szerepet vitt a tudományok és a műveltség terén, a szellemi és a közéletben. A Zsigmondy név nem származási helyre utal, hanem személyhez tartozásra: ősre vagy úrra, mert Szentszigmond, Zsigmondfalva, Zsigmondháza vagy hasonló nevű helyet a XVI. században nem ismerünk. Lehet, hogy a vándorló zsigmondyak törpebirtokukról a török elől menekülő nemeseknek abba a csoportjába tartoztak, akiknek a biztonság és kenyér többet ért a hadiadóval járó nemesi jognál, amiről a szabad királyi városokban le kellett mondani. A Bártfán megjelenő zsigmondy fivérek az evangélikus anyakönyvbe bejegyzett keresztnevének német formája arra vall, hogy már apjuk is valamelyik szabad királyi városban élt. A családnév írása a szövegkörnyezet nyelvétől és a szokástól függött, de kiejtése a mainak felelt meg. A névvégi ipszilon nem a nemesség jele, hanem a latinos névsorrendben a toll kanyarítása, a szlovák környezetben pedig még a "di" szótag helyes kiejtését biztosította a csábító "dji"="gyi" ellenében. A "zs" hangot a hazai latinságban az "s"-től nem tudták megkülönböztetni. A huszíta cseh helyesíráson alapuló szlovák írásmód rögzítette a mellékjeles "z" /z/ /Z/ betűvel a magyar családnév kiejtését. Mivel a "g" hang a régi cseh és szlovák nyelvben "h"-vá vált, a "g" betű pedig a "j" hang jele lett, ezért a Zsigmondy név "g" betűje is mellékjelet kapott. Ezért nem lett belőle "k", mint a Zsigmond keresztnév cseh "Zikmund" alakjában. A szabad királyi városban élő, de a tótságból nősülő család nyilván kétnyelvű volt: szlovák és német. Mégis az iparos polgárságból idővel a tanultak, az értelmiség sorába emelkedő ágban "hungarus" hazafisággal, a magyarság vállalásával találkozunk. Ennek gyökere a szülőföld szeretete és föltehetően a vezetéknévvel őrzött származástudat volt. Rátérve a Zsigmondy család származásfájára, a bátyjával Bártfára települt, kétszer megözvegyült Hansnak három feleségétől 9 gyermeke született. A nőnek természettől hivatása lévén a család, nem csoda, hogy az akkori német és tót anyakönyvezésben a leánykori név kimaradt, így a női ágak követhetetlenek. A hat fiúból háromnak tudunk utódairól, a többi gyermekként vagy ifjan halt meg. Kettejük kalaposmester, fiaik is ezt folytatják. Jurkonak (György) Johannes (János) nevű fiától származó unokája, Jan Zigmondy katonaviselten, kalaposmesterként kerül Körmöcbányára. Ott keletszlovák tájszólású jövevény létére akkora társadalmi tekintélyre tesz szert, hogy a szlováknyelvű evangélikus egyházközösség felügyelőjévé (világi vezetőjévé) választják. Jan első házasságából született 3 gyermeke közül a felnőttkort megérő fiú: Sámuel is kalapos. Jan második házasságából 5 fiú és 3 lány született; közülük 3 fiú és 2 lány érte meg a felnőttkort. A harmadik fiúval, Godofredus-szal emelkedik a család a becsületes iparosok sorából a honoráciorok (a személyükben a nemesekhez hasonló jogú és társadalmi rangú értelmiségiek) rétegébe. Godofredus, Gotfrid 1748. II. 28.-án született Körmöcön (Kremnitz, ma Kremnica), ott tanult 7 éves korától; 14 évesen egy esztendőre Rimaszombatra megy a magyarban tökéletesíteni magát, majd Pozsonyban (Pressburg, szlovákul Prespurk, ma Bratislava) tanul nyolc évig. A pozsonyi evangélikus liceum egyesítette magában a közép- és a felsőfokú iskolát. - Gotfrid 1771-től a tübringeni akadémián hallgatja a teológiai doktorokat. A tanmenetet elvégezve, az evangélikus báró Radvánszky György hívja házitanítójának, majd 1776-ban a Pest megyei Pilisen egyhangulag lelkésszé választják, előzetes iskolamesterkedés vagy segédlelkészi működés nélkül, ami tehetségéről árulkodik. Pilisen gondosan vezetett anyakönyvi és egyéb följegyzései lelkiismeretes pontosságát, kötelességtudatát mutatják. Az egyházmegyebeli lelkésztársai esperesük halála után őt választják annak utódjává. zsigmondy Gotfrid a szomszéd Alberti lelkészének lányát, nemes Poletzky Juditot veszi feleségül, akinek fivére is lutheránus prédikátor. Szinte kétévenként született hat gyermekük közül 2 fiú urasági tiszttartó lesz, egy lány papné, következő két fiuk iskoláskor előtt meghal, a legkisebb: Sámuel (Pilis, 1788. III. 21. - Pozsony, 1833. IV. 19.) két éves, amikor apját elviszi a morbus hungaricus: a tüdővész. A nehéz anyagi helyzetbe került özvegy a legkisebb fiát Sámuelt ki akarja vetetni a magyar nyelvű ceglédi iskola után Kiskőrösön megkezdett reformátusi gimnáziumból és vaskereskedőnek szánja, de az sírva könyörög továbbtanításáért, s ekkor lelkész nagybátyja veszi föl a gondját. Selmecre küldik német szóra, majd Pozsonyban tanul tovább az evangélikus liceumban. Utána egy évig nevelő az Osztroluczkyaknál, ahová 3 évi wittenbergi filozófiai és teológiai studium után visszatér 1810-ben. - Wittenbergben, a lutheri reformáció szülővárosában német diáktársai tehetségét és tudását fölismerve előadások tartására kérik, de ő a maga továbbképzését és az itthoni oktató-nevelő munkát látja küldetésének. itthon jól jövedelmező parókiát, sőt gimnáziumi tanárságot is visszautasít, két növendékével Pozsonyba megy, átveszi volt oktatója, a beteges Fábry István feladatát, majd 1814-ben a leggyengébben fizetett, az evangélikus országos egyház ("egyetemes egyház") által fenntartott katedrára megválasztását elfogadja. A következő évben feleségül veszi Fábry lányát, Friderikát. Tanít természetjogot, magyar történelmet, görögöt és hébert maga írta és Bécsben kinyomott tankönyvéből, valamint országok államszerkezete és élete ismertetését, amit a latin oktatási nyelven "státisztiká"-nak neveztek. latinnyelvű magyar történelemtankönyve első kötetének saját példányába beírta a kicenzurázott mondatokat, az agyoncenzurázott második kötetet pedig nem nyomatta ki, hanem jegyzetből tanított. A német és szlovák diákkör mellett működő magyar diákkörnek volt vezető tanára. Mint apját, őt is a tüdőbaj vitte el. Zsigmondy Sámuel professzornak 4 fia és 2 lánya született, akikre tehetségét, felelősségtudatát, hazaszeretetét átörökítette. Fiait Komáromba küldte cseregyerekként magyart tanulni. Hazánkban maradt gyermekeinek családi nyelve lett a magyar. Elsőszülöttje Adolf 1 (Pozsony, 1816 - Bécs, 1880) orvos; belgyógyász, sebész, szülész, fogorvos; a bécsi közkórház igazgató főorvosa, több tudományos társaság tagja, orvostechnikai újítások és bevezetője. A bécsi Zsigmondy család neves fiai Ottó 11 (1860-1917) és Emil 12 (1861-1885) orvosok, a testi-lelki erőpróbát jelentő alpinizmus úttörői. Emil 24 éves korában megírja alapvető kézikönyvét: Die Gefahren der Alpen (=Az Alpok veszélyei), amely bővítve félszázadon át újra meg újra megjelent, mint az alpinizmus "bibliája", és a hegymászóhalált hal. Sírkövén ott a vezényszó: Excelsior! (=Magasabbra!) Ottó nem alapított családot egy serdülőkori romboló úgynevezett felvilágosítás okozta lelki sérülése következtében. - Öccse, Emil halála után a sziklázást abbahagyta, de a hegyekben való természetjárást folytatta, s erre - mint bagybátyjuk - Richárd gyermekeit is vitte magával. Zsigmondy Richárd 13 (Bécs, 1865 - Göttingen, 1929) a jénai Zeiss-művek kutató szakembere és a göttingai egyetem professzora a kollodkémiai alap- és gyakorlati kutatás terén emelkedett ki, 1927-ben az ultramikroszkópért kapott Nobel-díjat. Karl Zsigmondy 14 (Bécs, 1867 - 1925) matematikus, műegyetemi professzor, a komplex számok elméletének úttörője. Zsigmondy Sámuel professzor többi három fia Pozsonyban a Kossuth szerkesztette Országgyűlési tudósítások másolásával szolgálta egyszerre a családot és a haza haladását. Közülük Pál 2 (Pozsony, 1818 - Budapest, 1893) bár ifjan érdeklődést mutatott a selmeci bánya-, kohó és erdőmérnöki akadémia iránt, jogot tanult és neves pesti ügyvéd lett. A szabadságharc alatt a Kossuth-bankót kibocsátó Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja. - Egyébként országgyűlési képviselő is volt. Zs. Sámuel professzor következő gyermekének, Zsigmondy Augusztának 3 (Pozsony, 1819 - 1844) fiai Schulek Frigyes 31 (Pest, 1841 - Balatonlelle, 1914), a nemzeti romanticizmus korának neves építészprofesszora, a "Mátyás-templom" újjáálmodója, a Halászbástya tervezője, és Schulek Vilmos 32 (Pest, 1843 - Budapest, 1905) híres szemészprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A harmadik fiú - ahogy a mesékben - Zsigmondy Vilmos 4 (Pozsony, 1821. V. 14. - Pécel, 1888. XIII. 21:) Selmecbányán szerzett bánya- és kohómérnöki oklevelet, Selmecen gyakornok, Bécsben a pénzverési és bányászati kamara tisztviselője, itt geológiai tudását gyarapítja, 1846-tól Resicán üzemvezető, a szabadságharc alatt a védelmet vezető nemzetőrparancsnok, ágyut és lőszert öntet, utóbb mikor az ellenállás következett, a pénzt is honvédtáborba viszi. Világos után 6 évi várfogságra itélik nehéz vasban, de 1850 nyarán Resica polgárainek folyamodványára kegyelmet kap, de állami szolgálatot nem vállalhat. Resicán Herglotz György magánszénbányájának lesz gondnoka, majd Sándor Móric gróf esztergommegyei annavölgyi szénbányájához szerződik. A bányászati kutatást tudományos geológiai alapon sikeresen végzi. 1860-ban önálló "bányaügynöki irodát" nyit Pesten, megírja az első magyar bányaműveléstant, szakértőként működik, majd a hazai artézi kútfúrás atyja lesz. Harkány, Budapest: Margitsziget, Városliget (1868-1878, 970 m, 73°) után fúróvállalata vezetését átadja unokaöccsének, Bélának, szakértőként működik tovább. Országgyűlési képviselő, sürgeti a bányászok szociális helyzetének javítását és a bányatörvény korszerűsítését, MTA tag, Selmec díszpolgára, a Ferenc József-rend lovagja és a francia becsületrend keresztes vitéze. Bal szeme világát a családi hagyomány szerint nem a megerőltető mikroszkopizálás, hanem az olműtzi (Olomouc, Csehország) várfogságban szerzett szembaj folytán vesztette el. - Felesége volt munkaadójának lánya. Gyermektelen házasságukban annak lányrokonát fogadják örökbe. - Zsigmondy Vilmos példaként ható és kötelező szakmai pontosságára és kitartó következetességére jellemző, hogy a korabeli technikával tíz évig elhúzódó városligeti fúrást a közvélemény, a váérosatyák, sőt a szakmabéliek helytelenítése és gúnya ellenére, sőt a rendőri leállítás fenyegetésével dacolva folytatja. Az utolsó éjjel aztán feltört a sivító hévízáradat. Zsigmondy Vilmos a mikroszkópi vizsgálatokból tudta, milyen közel van a hévizes réteghez, s ebben megerősítette a hőmérséklet rendkívüli fokozódása. Zsigmondy Vilmos a geológiát és a technikát átívelő munkája folytatásába fiúutód híján unokaöccseit igyekszik irányítani. Zs. Sámuel professzor második lánya Karolina (Pozsony, 1822 - Budapest, 1905) özvegy anyja támaszaként maradt otthon pártában. A legkisebb fiú, Gusztáv 5 (Pozsony, 1824. IV. 22. - Budapest, 1895. VIII. 12.) bölcsészeti és jogi alapozás után műszaki pályára, építésznek készült. A család és a kor hazafias szelleme 1848 őszén a honvédségbe viszi. Anyja azokkal a szavakkal bocsátja el a szabadságharcba, hogy "térj meg ép tagokkal és vigyázz, hogy fogságba ne essél! Ne feledd, hogy az osztrákok hogy bántak apáddal!" Utászhadnagyként Görgey seregében hadidhidat épít, majd semmisít megvisszavonuláskor, és emberei csodálkozására sajátkezűleg szedi ki a még használható ácskapcsokat. Buda visszafoglalásakor ütegtelepet épít, majd az eltorlaszolt Bécsi-kaput nyitja meg a tábornok számára, de vigyáz a kapunál lakó német öregasszony biztonságára. A világosi fegyverletétel után Szarvas környékén bujdosik gazdatisztek gyermekeit tanítva, míg a megtorlástól családi ismeretséggel megmenekülve visszakerül (kezdetben gyakornokként) az út- és hídkarbantartás és az építészet területére. Itt is inkább a gyakorlato cselekvés, mint a szavak embere lett. Negyvennyolcas fegyvertársának, Rómer Flórisnak társa Aquincum feltárásában, kiásatja, majd feltérképezés után állagvédelmi megfontolásból visszatemeti a helytartói palotát és a hídmaradványokat. - Királyi építészmérnökként, majd főmérnökként tagja a műemlékbizottságnak és a Mátyástemplom helyreállítási bizottságának. Régészeti munkáról csak két cikke jelent meg, de szakmabeliek nemzetközi szinten is megbecsüléssel tartották számon. - Élményemlékeit nyugdíjasként fiának diktálja le, aki műszakirajz-hagyatékát a megfelelő intézményekhez juttatja. - Felesége egy a 48-as eseményeket pesti rokonoknál átélt Kossuth-rajongó német lány, evangélikus pap lánya, akitől egy fia és egy lánya született. Megözvegyülve sógornőjét veszi el a gyermekek "édes mostohájául". Egy mai méltatója Lábjegyzet: Kaiser Anna: A közjó előmozdításának néhány példája. Ln: Művészettörténet-Műemlékvédelem. Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára - 1994. úgy jellemzi, mint aki tudta, mikor mit kell tenni a köz érdekében, és azt meg is tette. Zsigmondy Sámuel professzor Magyarországon maradt három fia közül az első 48 márciusában már 3 gyermek apja, pesti ügyvéd: Zsigmondy Pál 2 (Pozsony, 1818 - Budapest, 1893). Neki összesen 4 fia és 4 lánya született. Az akkori gyermekhalandóság mellett szerencsés véletlen, hogy csak elsőszülött lánya halt meg kisiskolás korban. Pál legidősebb fiát Bélát a "fúrász" Zsigmondy Vilmos nevelte utódjává és vette maga mellé. Zsigmondy Béla 21 (pest, 1848. III. 7. - 1916. VI. 12.) a Zsigmondy Sámueltól származó család pesti ágát megalapító Pálnak (Sámuel fiának) elsőszülötte. A zürichi műegyetemen szerez 1870-ben gépészmérnöki oklevelet, közben geológiát is hallgat. Betársul nagybátyja (Vilmos) mélyfúró vállalatába, aki annak vezetését a városligeti fúrás befejeztével rábízza. Az Alföldnek jó vizet adó fúrásokat már ő valósítja meg pl. Hódmezővásárhelyen, Püspökladányon, Szegeden, Szentesen, zomborban, Szarvason, Nagyszalontán, Békéscsabán, Karcagon. A fúrásban új technikát vezet be. 1894-től hídépítéssel is foglalkozik, az ő műve a Ferenc József-híd (ma Szabadság-híd) alépítménye, a Margitszigetet a Margit-híddal összekötő kis híd, a komáromi Duna-híd, a csongrádi, zentai és técsői Tisza-hidak, az újaradi Maros-híd és a Lánchíd alépítményének 1913-15-ös újjáépítése. Említésre méltó, hogy Béla nemcsak a partokat összekötő hídépítés mestere volt, de öcséivel együtt a nemzeteket összekötni törekvő világnyelv, a "volapük" elkötelezettje is. (A volapük nyelv az eszperantóhoz képest a különböző népek hangképzési adottságait-tökéletlenségeit jobban tekintetbe vette.) A következő fiú, jenő 22 (1849-1928) apja ügyvédi hivatását folytatta. Sikereit mutatja udvari tanácsosi címe és több nagyvállalat igazgatósági tagsága, de nála kiemelkedő példáját látjuk a család egyházi elkötelezettségének és az ezzel összefüggő erkölcsi tartásának is. Zsigmondy Jenő az evangélikus egyházban különböző tisztségeket tölt be, 1911-től a felvidéki bányavárosokról elnevezett, de a fővárost és az Alföld nagy részét magábanfoglaló bányai egyházkerület felügyelője, s mint ilyen az országgyűlés főrendiházának tagja. - Jelentős szerepe volt a világhírűvé lett, de a Rákosi-rendszerben megszüntetett és csak 1989-ben feltámasztott Budapesti ("fasori") Evangélikus Gimnázium építésében, amelyre a felvilágosult humanizmus szellem- és jellemnevelése és a való igazság megismeréséből fakadó szabadság legalább annyira jellemző volt, mint a magasszintű természettudományos képzéssel és a vallási türelemmel megférő öntudatos istenfélelem. - Zsigmondy Jenő nemcsak mint ügyvéd és mint egyházi vezető volt a jó rend és a fejlődés kimagasló képviselője, de mint a család nagy örege, bölcsességével és tekintélyével őrködött a harmónián és a békén a családban is. Józan önmérsékletére jellemző, hogy mikor kora és betegsége gátolta egyházi tisztségének ellátásában, azokról lemondott. Zsigmondy Jenőhöz hasonló, helyét keményen megálló férfi volt Zsigmondy Géza 23 (1854-1930). Ő ismét műszaki ember: kultúrmérnök, építész, miniszteri tanácsos, a fővárosi közmunkatanács tagja, aki az marad nyugalmazása után is. Amellett sportember: a Budapesti Korcsolyázó Egylet alapítója és sokáig igazgatója, a városligeti műjégpálya megteremtője, a teniszezés elterjesztője. Az első világháborúban is hősiesen harcolt, amiért a legmagasabb kitüntetést kapta: a Vaskoronarend lovagja lett. - A fasori gimnázium indulásában neki is bátyjáéhoz mérhető érdemei voltak, úgy hogy az épület bejáratában a márványtáblákon kétfelől fénylik a Zsigmondy név. Az ügyvéd Pál fiai közül a legifjabb, Pál 24 (1857-1933) örökölte apja nevét, de pályaválasztása és pályafutása elütött a családétól: kereskedelmi vállalkozó lett és Brazíliában működött, ott is halt meg. Vállalkozását finanszírozta unokatestvére Zsigmondy Árpád. Ekkor ifj. Zsigmondy Pál a távirati pénzutalványozásban a mai bankautomaták irányába mutató módszert alakított ki. De a Zsigmondyak gyakorlatiassága és jelleme mellől belőle hiányzott az ezen pályához szükséges vigyázatosság, amit pedig ügyvéd apja mellett talán megtanulhatott volna. A sziklát, a jeget, az időjárást, a kőzetet, a vizet, az acélt és a betont könnyebb megismerni és kiszámítani, mint a megbízhatatlan és magukat az erkölcsi törvénytől és felelősségtől szabadnak érző embereket. Zsigmondy Gusztáv fia, Zsigmondy Árpád 51 (Pest, 1860 - Széksefehérvár, 1924) nagybátyja Vilmos példájára választotta a bánya- és kohómérnöki pályát. Itt említendő, hogy a selmecbányai bányászati, kohászati és erdészeti akadémia - a maga nemében a világ első ilyen intézménye - még századunkban is a bányamérnököknek adta a legátfogóbb képzést. Növénytantól geológiáig, földméréstől középítéstanig, gépészettől villamosságig, őslénytantól hídépítésig, vegyészettől bányajogig mindenhez kellett érteniük. Azóta a tudomány és atechnika fejlődése és szétágazása szakosodást kíván, de az átfogó szemlélet és az együttműködés ma is követelmény. - Nem véletlen, hogy Zsigmondy Vilmos bányászból lett "fúrász", és unokaöccse Zsigmondy Béla artézikút- és olajfúró munkája során talajmechanikai fúrásaival a hídalapozás és mélyépítés szolgálatába vitte nagybátyja vállalkozását. Zsigmondy Árpád felváltva élt Bécsben, Pesten és a Krassó-Szörény-Stájerlak-Aninán; Svédországtól Görögországig és Belgiumtól Törökországig megfordult a szakma szolgálatában. Törvényszéki szakértőként megvesztegethetetlen jelleméről tett bizonyságot. Az első világháború alatt a megszállott szerbiai bányák működését irányította. - "Szénelőkészítés" c. műve száz arany jutalmat kapott. Élen járt a bányászati robbantástechnika fejlesztésében. Magyar öntudatára jellemző, hogy a mai Csehországban, Morvaországban született német származású feleségét azzal a föltétellel vette el, hogy megtanul magyarul. Takaréskosságból üres robbanószer-dobozokban szállított ásványmintáival a bécsi pályaudvar rendőrségén egyszer nagy riadalmat okozott. Fő munkaadója, az Osztrák-magyar Államvasúttársaság megszüntével nyugdíj nélkül maradva, tanácsadó bányamérnökként működött. Veszélyekre figyelmeztető, meg nem fogadott tevékenységét egy nyugdíjas vájár három évtized múlva emlegette nevét viselő unokájának. Nem csoda, hogy halálos gépkocsiszerencsétlensége suttogó legenda keletkezésére adott alkalmat. Az "őszirózsás forradalom", majd a tanácsköztársaság idején ugyanúgy, mint Horthy Miklós kormányzósága alatt (aki bányfőtanácsossá nevezte ki) jó szakemberként és hazafiként igyekezett az ország javát szolgálni. Korát megelőzve mutatott rá szénvagyonunk véges voltára és a vele való gazdálkodás felelősségére. Zsigmondy Béla a fiát, Gábort a műegyetemre küldi, de ő muzikális tehetségét és hajlamát követve, apja tudta nélkül a Zeneakadémiára iratkozott be. Zsigmondy Béla ezután szakmai utódává unokaöccsét, Zsigmondy Jenő 22 elsőszülött fiát: Dezsőt 221 nevelte. Zsigmondy Gábor 211 (1886-1936) zongoraművészként szerzett nevet és járta be a világot, de a hegymászásnak is hódolt. A Magas-Tátra és az Alpok legmagasabb csúcsai mellett mászott kanadában (pl. Mont Victoria) és Mexikóban (pl. Popocatepetl). Zsigmondy Dezső 221 (Budapest, 1879. VII. 31. - 1938. V. 31.) okl. mérnök, mély- és hídépítő vállalkozó, Zs. Béla utóda. A család emlékeiből is a műszaki újítások felé nyitott voltára jellemző, hogy az 1930-as években olyan szokatlan farmotoros gépkocsija volt, amelynek nincs orra, hanem első szélvédője szinte egy síkban van a kocsi elejével. - Hazaszeretetére és férfiasságára vall, hogy az első világháborúban Signum laudis-kitüntetést érdemelt ki. Sportemberként az evezésben ért el sikereket. Házassága gyermektelen maradt. A család emlékezete úgy tudja, hogy vágyott vér szerinti utódra, s taníttatta házasságon kívül született fiát, aki tehetségével később neves közéleti személy lett. A végrendeletben azonban említetlenül maradt. Az apja valószínűleg a megbélyegzéstől félt. Ezt bizony nem teszi jóvá, hogy gellérthegyi villája árát egyházi szeretetotthonoknak hagyta. Dezső öccséről, az ifjabb Zsigmondy Jenőről 222 (1888-1930) nem volt még szó, aki apja nevét viselte és szakmáját folytatta. Magyarország többszörös teniszbajnoka, nemzetközi versenyeken is sikeresen szerepelt. Ugyancsak a teljesség kedvéért említendő, hogy Géza elsőszülött fiát, Zsigmondy Zoltánt 231 (1881-1945), aki orvos volt, belgyógyászként szerzett jó hírt, és hegymászóként is jeleskedett, egy tilos ajtón tévedésből benyitás miatt lelőtte a szovjet őr. Öccse Kálmán 232 (1882-1974) pénzügyi szakember, miniszteri osztályvezető, utóbb az osztályharcnak adminisztratív eszközökkel folytatásától szenvedett sokakhoz hasonlóan. Mindketten gyermektelenek voltak. Legkisebb öccsük Zsigmondy Mihály 233 (1883-1930) ügyvéd buzgón nyomozta a család történetét. Az ő fia Zsigmondy György 2331 (1916-1944) jogi doktor, tartalékos tüzérfőhadnagyként esett el Arad közelében. - A pozsonyi professzor Zsigmondy Sámueltől származó család fiuágait ezzel végigkisértük, kivéve a bányamérnök Zsigmondy Árpádnak 51 szakmáját folytató fiát, a kemény jelleme és a harmincas évek gazdasági válsága folytán derékba tört pályájú, fővárosi mérnökként működött Zsigmondy Hugót 511 (1890-1974), továbbá az ő egyetlen fiát, aki e sorokat fogalmazta, valamint az utóbbinak három fiát, akik közül Zsigmondy Szabolcs barlangász és sziklázó lett. A Zsigmondy nevet vette föl, hogy külföldön ne a német Liedemann családnévvel szerepeljen, Zsigmondy Pál ügyvéd lányági unokája, Zsigmondy Dénes (1922-) világjáró hegedűművész. Egy másik rokon, dr. Liedemann János Németországban törvényszéki bíró, szintén a Zs. nevet vette föl, és mikor nevének németesítésére szólították fel, Johann Zsigmondyra változtatta nevét, mondván, hogy ezt a nevet viselték a híres bécsi Zsigmondyak. Éléetünk végeztével örökül hagyhatjuk génjeinket, nevünket, munkánk gyümölcsét, de a legfontosabb örökségünk ezeken túl az emberi közösséget - azon belül közelebbről a nemzetet - szolgáló jellem és szellem, amelynek hatása azonban áthidalja a vérségi és művelődési határokat. A zsigmondy család részletes ismertetésének többszörös értelme van. Láthatjuk a család mint példaadó nevelő alapközösség szerepét, ennek sikereit (és sikertelenségeit is). Láthatjuk ebben a családban az átlag fölé emelkedő tehetséget, ami hol a felszínen öröklődik, hol buvópatakként tünik ujra föl, anyai örökséggel is kapcsolódva, ami azonban csak megfelelő helyzetben és szorgalommal bontakozik ki. Lábjegyzet: Czeizel Endre, Dr.: Tudósok / Gének / Dilemmák / A magyar származású Nobel-díjasok családfaelemzése. 2002 Bpest. Galenus kiadó. Láthatjuk részben azoknak a szellemi és jellemi képét, akik követendő példákként hathattak Emilre, valamint utóbb azokat, akik őt is követték példa gyanánt. Végül legyen szabad leírnom, hogy több mint véletlen az, hogy a kiemelkedő Zsigmondyak ősei: Emil dédapja és nagyapja, valamint Emil unokatestvérének unokája (és a barlangász és sziklázó társai által Emilnek becézett Zsigmondy Szabolcs szülei e sorok írója és elhunyt első felesége) : a Teremtő törvényének és Jézus jó hírének felavatott szolgái. Hatvan, 2004. január hó Dr. Zsigmondy Árpád