A Nagyszalóki-csúcs szélesen elnyúló, óriási hegytömege a főgerincből a Kis-Viszokánál K-re kiágazó, 6 km hosszú mellékgerinc utolsó orma. A d. és a dny. hegyoldalt elválasztó tompa hát alul a hegy lába elé kitolt Szénaboglyában (Senná kopa, Heuhaufen 1856 m, *1848 m) fut ki. Nyugati gerincének 2345 m gerincpúpjából (Nagy-Szalóki-gerincpúp) É felé egy gerincnyúlvány indul, amely a hegy é. oldalában levő Mauksch-gödröt a Kanalastorma-tó katlanától választja el. A csúcs k. gerincének felső részéből a Királyorr (Slavkovský nos, Królewski Nos, Königsnase, 2283 m, *2272 m) ugrik ki, a gerinc végső nyúlványa a Tarajka.
Első megmászók: id. Buchholtz György és társai, 1664. VII. 16.

148.A Keleti gerinc, a Tarajkáról
0/7
A Tarajkáról a siklóvasút felső állomásánál kiinduló, piros jelzésű Felső turistaútra (Magistrála). 20 p múlva balról beletorkollik az Ótátrafüredről a "Hét-forrás" mellett feljövő sétaút. Kevéssel utána egy kék jelzésű gyalogút ágazik el élesen j. (Weisz út), amely a lejtőn felfelé kanyarogva felvisz a csúcs k. gerincére, amelyet az ún. Miksa-magaslatnál (Maximiliánka) ér el (vaskorláttal ellátott kilátóhely: 1612 m, 45 p). Innen az ösvény a gerincen vagy annak d. oldalán vezet fel 2 ó 30 p alatt a Királyorrhoz, amelyet é. oldalán kerülünk meg. Mögötte a gerinc széles, lapos nyerget alkot (Királyorr-nyereg), amely fölött már a csúcs kupolája emelkedik. Az ösvény innen a széles gerinc bal oldalán törmeléken és tömbök között vezet fel a csúcsra (30 p; összesen: 4 ó).

148.B Északkeleti és északi letörések, a Nagy-Tarpataki-völgyből
A Nagyszalóki-csúcs nagy kiterjedésű ék. és é. letörésein a felmenetek, a hegyoldal impozáns külsejének ellenére, a magasra felnyúló törmelék, fű és törpefenyő miatt erről az oldalról nem ajánlatosak, mert bonyolultak és fáradságosak.

B.1 Északkeleti pillér
I/7
A jobb oldali szakadék és a Mauksch-gödör között egy jól járható borda vezet fel. Ez felső részén jobbról szegélyezi a szakadék felső részét képező falat, és végül elvész a csúcs alatti omladékos terepben. A borda legnehezebb pontja legalul van (3 ó).
(Hensch K., Grósz A. és Lingsch Gy., 1924. VII. 23.)

148.C A Nagy-Tarpataki-völgyből, a Kanalastorma-tó katlanából (ÉNy-ról)
II/7
A Kanalastorma-tótól (118.A) a Hátsó-Szalóki-taraj alá felhúzódó katlanban csak addig fel, míg a katlant K-ről határoló oldalgerinc felénk tekintő ny. falában eddig egy sziklakulissza által elfedett, többnyire hóval telt folyosó lesz láthatóvá (20 p), amely az oldalgerinchez húzódik fel. A folyosóban -- majd ahol kettéágazik, az eddigi irányban folytatódó bal oldali ágban -- több lépcsőn és beszorult tömbökön át fel a gerincre (1 ó). Itt a gerinc túlsó oldalán rézsút átvágunk a ny. főgerinchez, amelyet b. a csúcsig követünk (1 ó).
(Klemensiewiczowa S., Klemensiewicz Z., Lomnicki A., Smoluchowski T., Smoluchowski W. és Szczepanowska W., 1922. VIII. 24.)

(A folyosó alsó részéből j. elágazó, a falban egyenesen felvezető, felső részében áthajló, kéményszerű folyosóág a gerincet kevéssel a főgerinc 2345 m magas púpja alatt éri el; II+.)

148.D Nyugati gerinc, lemenetben a Blasy-horhosba
II/7
A csúcsról kiinduló hosszú gerinc (könnyű) egy lapos nyereghez ereszkedik, majd utána néhány kisebb bütykön át a 2345 m magas gerincpúpra visz (Nagy-Szalóki-gerincpúp). Innen menedékesen ereszkedik egy kisebb csorbához (Elülső-Kanalastorma-csorba), amely után a sziklásabb alsó szakasza, a Szalóki-taraj következik. Ez átvisz egy újabb nyergecskéhez (Hátsó-Kanalastorma-csorba -- 2281 m). Ebből j. fel a sziklás folytatásra, s ezen az első toronyra. Ennek túloldali gerince szép és éles. A másik torony alacsony, táblás fallal szökik fel; túloldala könnyű. Még két jelentéktelen kiemelkedés és egy apró, hegyes sziklafog után a 2336 m pontra (Hátsó-Szalóki-taraj, amely a Szalóki-taraj csúcspontja. Túloldalán a füves gerinc nehézség nélkül visz le a széles Blasy-horhosba (2 ó).
(Martin A., 1905. VI. 1.)

148.E Délnyugati hegyoldal, a Szalóki-völgyből
0/7
Járóterep. A csúcs dny. hegyoldalának bal felében egy gyengén j. hajló, törmelékes szakadék húzódik végig. Ebben fel, kettéágazásától az eddigi irányban folytatódó (jobb) ágban tovább. A szakadék a sziklás hegyoldal fölötti törmelékes terepre torkollik, ezen b. fel a ny. gerinc legfelső részére és ezen j. a csúcsra (2 ó).
(Pavlík K. és Patera J., 1958. II. 13.)

148.F Délnyugati hát, a Szénaboglya-nyeregről
0/7
A csúcs dny. és d. hegyoldala tompa sarokban találkozik, amelynek széles törmelékes háta mérsékelt hajlással ereszkedik, és csak legalul esik meredekebben és sziklásan a hegy tövében fekvő széles Szénaboglya-nyereghez. A nyereg fölötti meredek sziklás részt felmenetben j. kerüljük meg, és csak fölötte térünk magára a hátra, amelyet a továbbiakban követünk. Ez az út inkább lemenetrevaló (2 ó 30 p).
(Grósz A. és Votisky Z., 1912. VII.)

A d. előretolt Szénaboglya szelíd púpja által határolt Szénaboglya-nyereg mind a Szalóki-tavak katlanából (DK), mind a Szalóki-völgyből (ÉNy) minden nehézség nélkül elérhető a hozzá mindkét oldalról felhúzódó lejtőkön. A Szalóki-tavaktól törpefenyőbe vágott csapás visz fel rá (20 p).