Magas-Tátra

I. kötet, Pozsony 1957., 20. o.

A földrajzi nevek használatával a Magas-Tátrában sok nehézség volt, van és még sokáig lesz is. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy a Magas-Tátra egy része a lengyeleké. A másik ok pedig az, hogy az első csehszlovák köztársaság megalakulása előtt a Tátrát főleg magyar és német hegymászók járták, az egyes csúcsokat a saját nyelvükön nevezték el és tették az elnevezést közzé, tekintet nélkül a népre, amely a saját elnevezéseit használta. Így alakult ki a Magas-Tátra minden jellegzetes, gyakrabban látogatott objektumának neve négy nyelven.

VIII. kötet, Pozsony 1987., 16-18. o.

A Magas-Tátra földrajzi nevei más hegységek elnevezésihez viszonyítva bonyolultabbak és terjedelmesebbek, mivel négy nemzet nyelvén, e nemzeteknek a hegyvidékhez való történelmi viszonya alapján, nagyrészt önállóan, egymástól függetlenül alakultak ki. A szlovák-lengyel kétnyelvűség - határ melleti területről lévén szó - nem áll meg a szigorúan vett határalkotó képződményeknél. Az nyilvánvaló, hogy az elnevezéseket mindkét szomszéd nép saját elvei és elképzelései alapján alkotta meg. Jellemző módon a déli szomszéd a Tátra lengyel oldalán használatos lengyel elnevezéseket lényegében elfogadja, legfeljebb ezeket fonetikusan átírja, - a lengyel irodalom és térképészet a Tátra szlovák oldalán is olyan lengyel elnevezéseket használ, melyek tartalmilag gyakran nem egyeznek a szlovák helyi nevekkel. A lengyel hegymászók a Tátra szlovák oldalán a terep részleteinek elnevezésében is igen tevékenyek, olyanokéban is, amelyek ésszerű tájékozódási szempontokat figyelembe véve meg sem érdemelnének külön nevet.

Az egykori német elnevezések keletkezése, amelyeken a szepesi német tájszólás hatása érezhető, összefügg a Tátra déli lejtőin a történelmi időkben letelepedett szász népcsoporttal. Az említett három földrajzi elnevezéssel ellentétben a negyedik, a magyar, nem rendelkezett népi-nemzeti gyökerekkel, keletkezése a hajdani magyar állam területén uralkodó hivatalos magyarosítási irányzat eredményeként fogható fel. Nagyobbrészt az eredeti, legtöbbször szlovák, elnevezés fordításáról volt szó, vagy ezek torzításáról a magyarosított átírás és a szóvégződések alkalmazása miatt, kiváltképp ha a névadók nem értették az eredeti elnevezés értelmét.

A szlovák és a lengyel elnevezések fejlődése folyamatos és perspektivikus. A "hivatalos" magyar földrajzi névképzés megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia bukásával, a német elnevezések fejlődése is megállt, miután a szepesi szászok maradékát a szlovák lakosság asszimilálta a a II. világháború után.