Kézsmárkra érve, már csak egy órai távolban nyugosznak előttünk az őstitkokat fedő hegyek. - Örömittasan követi a vándor felfogadott vezetőjét, ki pythiai titokteljes arczczal veszi kezébe görcsös fenyőbotját, s egyet emelintve eleséggel töltött iszákján, megnevezi neked a hegyeket, falukat, mellyeket elhagytatok Kézsmárktól a Karpatok aljáig. S im egyszerre a fölfelé menő ut meredeksége igen észrevehető; eddig kényelmesnek tetszett az, sőt gyermekies örömedben alig jutott eszedbe, hogy az elhagyott városok és falvak lábaid alatt feküsznek; följebb, följebb törekszel; - egy világot volnál képes átölelni, - hisz vágyaid nem sokára teljesülendnek; - te megmászod a Karpatok tetejét, s alattad fog elterjedni egy világ: egy szép, de szenvedő haza! a szeretett anyaföld; s te közelebb az éghez, annak boldogulásaért könnyebben fogsz könyöröghetni. Vezetőd figyelmeztet, hogy előtted a királyorr és lomniczi csúcsok állanak; te fölpillantasz a magasabbikra, s egy óriási gránitsziklát látsz ég felé meredni, mellyen roppant rétegek, mintha lépcsők volnának - faragvák ki, láthatatlan kéz által; - az a lomniczi csúcs. - Melletted száz öles mélység tátong; fejed szédül ha visszatekintesz ; egészen uj és ismeretlen világban vagy; - idegeid feszülnek; - a levegő ritkább, mint ott alant. - De lassan lassan megtér eszméleted; ha a tárgyakat egyenként szemlélgeted, s visszanézesz elhagyott nyomaidra: meglátod alant a viruló életet, fejed fölött az örökös havat, hol már kihalt az éltető nedv, s csak néhány kuszónövény kapaszkodik kétségbeesetten a gigasi sziklahasadékok széleihez; de még körülötted nem halt el az élet, itt még a gyalogfenyő bőven tenyészik, s buja havasi növények kellemes, zöld és lágy moha kinálkozik az ülésre; - és a vándor megpihen. - Vezetőd, mint hiv barátja s biztos ura e magas sziklapalotáknak, a párkányzat végén, egy kézzel a sziklába fogózva, másikkal lemutatva a tátongó mélységbe, figyelmeztet, hogy ovakodva közeledjél, vagy ha szédüléstől tartasz, hason kúszva nézz le a kopárpataki (kahlbachi) völgybe. - Lelked elámul e völgy tekintetén, mellyben a Kopárpatak vize, meglepő nagy esésekkel, erős moraju zuhogással, mint egy ezüst óriáskigyó kanyarog a sajátos alaku s szinű sziklákon, s hellyel-hellyel zöldelő völgyeken keresztül. Itt merengnél ábrándjaid egész világával, ha az idő és vezetőd továbbmenetelre nem intene. - Innen a nagyszáloki csúcsra érsz.

Most kényelmetlenebb az ut s veszélyekkel látszik összekötve lenni; de egy benső szózat bátorítva sugja neked a tovább-tovább-ot; s te biztos lépésű vezetődbe kapaszkodva, meredek, keskeny sziklákról sziklákra jutsz; s végre verejtékes fáradalmaid után - a lomniczi csúcson állasz! ... Ezen csúcsnak fölül mintegy 24-56 négyszögöl térsége van, mellyen 3-4 ölnyi hegyes szirtek állanak oszlopok gyanánt. Mint hullámzó tenger terül el szemeid előtt a hegyek és erdők országa, te nem érzed többé törődött tested fáradságát; képzetedben elősorolod a vizzuhatagokat, szirteket, tavakat, mellyeket utadban láttál; - a levegő itt nagyon is tiszta, vékony; lehelleted nehezülni kezd, s mintha sokáig szaladtál volna, gyorsan emelgeti melledet; szemeidből a hideg könyeket facsar. De meg vagy jutalmazva. - Alattad sima viztükörként nyugszik a világ; a legnagyobb hegyek csak kis dombok gyanánt tünnek elő, s a föld összeolvad az éggel tekinteted előtt; a közelebb helységeket, mint kis pontokat megismerni véled; - az egész drága hon, mint régen ismert hű barát, mosolyog feléd. -

Ezen fölséges hegyek még nem eléggé ismeretesek; mennyi tömérdek kincs rejlik kebleikben: csak gyanitjuk, s csupán mondák- és népregékből tudjuk. Hatalmas nagy királyunk Hunyady Mátyás, ide is forditá figyelmét, s nagyszerű kisérleteket tőn. Halála után azonban egész mostanig, úgyszólván, mi sem történt e tekintetben.

A Karpatok regényes költőisége, mesés, népmondás tündérvilága, leginkább a sziklái közt létező tavak-, az ugynevezett tengerszemekben öszpontosúl. - A kézsmárki csúcson van a bájos fekvésű Zöldtó; fölötte az úgy nevezett Rézút (Kupferbank). Kik a Karpatokba jönnek aranyat keresni: itt próbálnak szerencsét, mert a népmonda szerint, a hegyi szellem tömérdek kincset őriz e helyen, s csak az vehetendi föl évezredes rejtekéből, ki szeretőjéhez élte fogytáig, örökké hű marad. - És még eddigelé a nagy kincset egy halandó sem emelheté föl. -

A Feketetó tüköréből óriási sziklák merednek fölfelé, s ide a nap sugárai csak ritkán hatnak el; s mitől nevezetét is vette - vize olly feketének látszik, mint a tinta; egyik oldalán toronyalaku sziklahegy emelkedik, mellyet karbunkulustoronynak neveznek. E hegyről a népmondák aranyajku szelleme igy regél: - "Élt a karpatokban egy tündérkirály, kinek országa csak a Zöldtóig terjedt, mellyben kedvese lakott; az ő palotája gyémánt s arany oszlopokon ott álla, hol a Feketetó áll, hol örökös sötétség uralkodék. Kedvese kérte a tündérkirályt, hogy ha őt szereti, oszlatná el a sötétséget biralmából; mit meg is tőn, mert a sziklatorony tetejébe, szolgáló szellemei által, egy nagy karbunkulust tétetett, melly napvilágként fényle. A tündérkirály ezután kedvesét lakába vezette; boldogságuk határtalan volt; - de a karbunkulus csak addig világíthata , mig a tündérkirályné férjéhez hű marad. - Ugyanakkor a Tátra hegyei közt a Vrhovina völgyében, lakott egy királyfi, kit itteni vadászatában a szép tündérkirályné megpillantván, a legforróbb szerelemre gyuladt az ifju királyfi iránt; s ez viszonzá magasztos érzetét. A tündérkirályné, földi vágyakat táplálva keblében, hűtelen lett férjéhez , - s a karbunkulus azonnal elveszté csodafényét. A tündérkirály leszállt a Feketetó fenekére; magával vívé gyémántjait, drága gyöngyeit, aranyait, s boszút esküdött hűtlen neje fejére. A királyné elveszté bűverejét, s földi lénynyé változva , neje lett a királyfinak. - A boszú rettentő volt. A tündérkirály a földi királyfi szivébe idegen szerelmet olta; s e miatt ez elhagyá nejét, ki tébolyodottan tért vissza a Feketetóhoz; de ott csak sötétséget talált, s azóta szegény, e vidéken őrjöngve bolyong; s ha a Karpatok zúgó fenyveseit halotti csend borítja: még most is hallhatni ollykor-ollykor fájdalmas jajait. - - És valóban a hegytetőn talált mesés karbunkulus több ideig volt a Drugeth család birtokában, s e család kiholta után, a bécsi kincstárba vándorlott.

A Békatóban rejlik - a monda szerint - Karpatjaink összes kincshalmaza, mellyet a rosz szellem őriz; s valóban a tó keleti partján álló szikla, mint egy barátruhában, fölhúzott csuklyával görnyedve ül egy óriási emberalak; miért e sziklacsúcs barát-nak (Mönch) neveztetik. Épen e szikla alatt vannak elásva a kincsek, mellyeket a rosz szellem őriz, hogy emberi lény ne férhessen hozzájuk. A Békató nevét a sok békától vevé, mellyek itt csodálatos szaporán tenyésznek , - s az a rege róluk. hogy béleikben aranyszemeket hordanak. Átalában e tó felől a Tátra-vidéken legtöbb népmondákat lehet hallani, miket annak idejében - ha t. i. majd a Tátra részletes tájképeit adandjuk - kedves foglalkozásunk lesz elregélni olvasóink előtt." -

Igy szól költői kedélyű tájfestőnk; s midőn a tátrai regékről van szó, lehetlen meg nem emlékeznünk Tompa Mihálnak e tárgyra vonatkozó jeles népregejéről, melly versben irva, de általunk prózai sorokba szorítva, imigy hangzik:

Hol a Karpát havas tetőin, - mint barna csókák a téli fára halk szárny-ütéssel, a kifáradt felhők megülnek éjszakára; hol a vihar fogantatik, s szül a menydörgés száz harsány fiut; hol a havas rózsája búsúl, s a törpe fenyvek tengő szára fut: magában egy kicsinyke tó áll a jégvölgyi csúcs alatt, melly méltán tiszta, mint a köny, ha bús leány szemén fakad; hiszen könyhullatás özönje! E kis tavacska: Márta könyje. ---

Magas Tátránál pásztor-lányka élt; nyugalmas völgyben álla háza; szép pásztorlánynak tőszomszédja volt a Karpát legdelibb vadásza; ez, a bérczek sugár fenyője, vihartürő, bátor, nemes; az, a havas szelid rózsája, szűz, bájoló, szemérmetes. Az ifju élt halt a leányért; s hűségben a lány ajka, keble hő. Melly a két szívet élteté: szerelem volt a tiszta levegő. ---

Kincset nem juttatott nekik, szegény kegyelmed, vak szerencse! de a boldogság, mint egy jó barát, édesborral tölt piros poharát meghozta, hogy rájok köszöntse. És hol van a dús, a ki - mint ők - a tiszta szivnek együgyü szaván küldvén fohászt jó istenéhez : erőt, egészséget kérjen csupán!? ---

Melly halványultan elhalt, a csendes esti hajnalt, halvány világu életével, a barna éjsötét fedé el. Ugy látszott a kőszál bérczek felett, mint egy imádkozásba mélyedett fehér szakálu órjás remete; s a boldog este méla, csendes homályinál, a két szerelmes még nyájas-édesen beszélgete. Jó éjszakát olly sokszor monda már, ismételvén a búcsu-csókokat; - de akit még egyszer karjába zára , szép kedvesének egy meleg szavára, a jó vadász megint csak ott maradt. Szólt végre a legény: ,én távozom'; s mond a leányka: "oh maradj maradj!" ,hol a zergék gyors nyája jár, ott leljen a hajnal-sugár!' "Ah! Karpátokon veszélybe vagy! az út sikamlós, bércze tiszta fagy; átfúnak a hideg szelek, szerelmem, én ugy féltelek!" ,Hadd fujjon által a Karpát szele: majd felmelenget Mártám kebele ...! S el, el most a bérczek közé! merész vadásznak társa : vész. Szelid galamb, isten veled! az estve ujra hő karomba tész!' ---

A rengeteg bérczek tövéhez a gyors vadász el ére, halmocska oldalán, ledőlt a föld harmatos gyöpére; s járván mindig hű gondolatja, a szép , a hű pásztor-leányon, melly lelkét lágy karján ringatta, igen szép volt az éber álom; gondos gazdasszony rendes ház körül, ki a fáradt vadász elébe kiáll az utra, majd a dombra ül, s virgoncz fiúcskát nyujt ölébe. Gagyogni kezdő gyermekére, mig híven hallgat boldog apja: válláról súlyos fegyverét, a hű nő, nyájasan lelopja; lelkének könnyebben esik, ha csak hazáig is viszi; hisz ő elbirja könnyedén...! az áldott lélek azt hiszi..... ---

Mig így merengett...: csendes álom nyomá a fáradt testet el; s egy uj világ állt a vadász elébe, csodás, szétfoszló képivel. Ugy tetszett: rengetegben jár, hol barna omladék fölött, vérben fetrengő párja mellett, egy hófehér galamb nyögött. Majd megszólamlott a galamb: "Szerelmem, én ugy féltelek! Karpátokon veszélybe vagy....!" S eltűnt galamb, rom, rengeteg.... mert a vadász fölébredett. S hol a zergék gyors nyája jár, felnyúló bérczeken találta a hajnalsugár. ---

Nyugalmat, fehér nyoszolyája párnáin Márta sem talála, - járván mindig hű gondolatja, a szép, a hű vadászon, melly lelkét lágy karján ringatta, mint hattyút a tó játszi habja. Igen szép volt az éber álom. Rokon lelkeknek vágya egy; ifjával, egy kép állt előtte, de szűzen-gyöngéd színezettel.... mig fáradt pilláit beszőtte, selyem-pókhálójával a csendes szenderűlet: új képeket mutatván a rajgó álom-élet, ugy tetszett: hűvös árny alatt, mellyet magános zöld fenyő vete, sötét szalaggal rozmarin-csomót, füzért kötözgete. De megzudúla hirtelen az ágakon, Karpát sebes szele; és földre hullt a zöld fenyő elszáradt ága, sárga levele. S mig árnya meghosszabbodék: "szelíd galamb isten veled...!" sohajtott a száraz fenyő; s a küzdő lány felébredett. "Karomba hozza őt az este!" - mond, s kedvesét hűn várta leste. Eljött az alkalom; nem jött a vadász. "Uram teremtőm, hol van ő ?" A kínos éjre szép reggel viradt; de a vadász nem jött elő. ---

Leszállt az estve újolag. "Hova maradt el kedvesem? a Karpátok veszélye nagy, oltalmazd őt jó istenem!" ---

S harmadnapon a hű leány, hegy-völgyeken bolyongva jára, s kiáltozván a jó vadász nevét: hideg viszhang felelt szavára. ---

S im a jégvölgyi csúcs alatt, meghidegülten lelte őt.... esttében szikla tépte meg a hű kebelt, a barna főt. Megzúdult a sugár fenyőn, Karpát halálhozó szele; csak hosszu halvány árnya van.... sárgán lehullott levele! Szegény fehér galamb! hol nyögve búgsz, a barna rom: - mig élted puszta rengeteg - a szörnyű fájdalom. Mutatta álmad, hogy bus rozmarin-füzér fog lengni híved hamvain. Hol ifju élte megszakadt: ott, a jégvölgyi csúcs alatt talált nyugalmat a vadász; felette kis fenyő kereszt; a mellyet tiszta harmatával, a fájdalom s hűség fereszt, s hű Márta, a boldogtalan szűz, hivét addig siratta ott, mig egyszer, szirtre hajtván bus fejét - bujában kővé változott. S kisirt könyűiből, kerék tavacska lőn." ---

Forrása nincsen, s nem apad ki a kerek tócsa kebele; a kőlány, minden hajnalon fris köny-cseppeket sír bele. És tiszta a köny bus özönje.... E kis tavacska: Márta könyje! ---

És most még szabad legyen ehhez csatolnunk Vizer István urnak, "A Karpatok" czím alatt, a Tudománytárban közrebocsátott jeles művéből, egy két sort felhozni, melly festői tekintetben a Tátra hajnalát olly szépen jellemzi.

"Fenséges és hasonlithatlan alakuak - ugymond ő - de rettentő szépségüek is a Karpatok, mellyek főjellemvonása az eredeti vadonság. A hegyi lánczolatnak különös festői érdeke van; a szörnyü tornyosodású hegyi bálványokon, nem mulathat, nem bámulhat eléggé a szem. E fenséges hegyek napfölkeltekor sziklás csúcsaikkal úgy látszanak, mintha tűzbe mártattak volna, vagy lángot vetnének. Elragadólag egyveliti a hajnal szinjátékát, a lejtősb csavarodások közé, a villámfénytől a leghomályosabb árnyékig változtatva. E nagy kiterjedésü test övét, hó fehérségű köd könnyü lengedezö leple takarja, mig felső része a nap fényének tüzében lángol. De gyakran fölrepülnek ezen ködök, s a tetőt egy részben, vagy egészen is elfödik, sokszor keresztül töretvén a fénytől, sokszor pedig arany bársonyszintől körülfogatván, a meztelen sziklákat tündöklő köntössel takarják be." -

Azonban lépjünk ki a költőiség tündéri világából - hová önkénytelenül emel föl bennünket a nagyszerű Tátra bájoló hatalma, - és most már kezdjük meg annak részletes ismertetését, mellyhez kutforrásul leginkább Vizer Istvánnak fent emlitett alapos, kimeritö munkáját, s Chrenek Györgynek hozzánk beküldött jeles osztályzatu kéziratát s a "Das pittoreske Österreich" czimü folyóiratot használtuk. Ugy hisszük, hogy ez is érdeklendi a mulattatót tanulságossal egyesíteni szerető olvasót. -

A Karpatok Europa főbb s érdekesebb hegyei közé tartoznak, hazánk legmagasabb pontjait, éjszak- s keletről hatalmas természeti határfalait képezik. Ágazatait, kapcsolatait az alapkő nemeiből tekintve, összekötésben állnak a schweiczi Alpesekkel. - Hazánk éjszaknyugati határán Pozsony felett büszke pompájukban emelkednek a Karpatok, mellyek éjszakkeleti irányban Morvaország és austriai Silézia határai felé tartanak, és egy nagy félkörben, száz mérföldön felül, Magyar- és Erdélyország éjszakkeleti s déli részeire le nyulnak egész a Dunáig, s a természet ezen örökhatárival Magyar-, s a vele testvér- hont elválasztják Morva- Silézia- Galliczia- Bukovina- Moldva- és Oláhországtól. Honunk határit Pozsony, Nyitra, Trencsén, Árva, Liptó, Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, és Marmaros, megyékkel és Erdéllyel egész Mehádiáig s Orsováig a Duna folyamáig kürülkarolják, s a belvármegyékbe is, főkép Turócz, Zolyom, Hont, Bars, Gömör, Nógrád, Heves, Torna, Abauj, Borsod s több alsó megyékbe, több hegyi ágazatot nyujtanak, mellyek csak szélesebb értelemben viselik a Karpat- (Tátra) nevet, mi tulajdonkép csak éjszaknyugati részeinek legmagasabb hegyeit illeti. - És mi az ezeket nagyrészint feltüntető tájképünkhöz is alkalmazkodva, főkép s leginkább a Karpatok ezen középpontjáról, magváról akarunk szólani, melly az Árva, Poprád és Dunajecz folyamok közt, Szepes- és Liptó-megyében, mintegy 18-20 mérföldre terül el.

A Tátra némelly csúcsa a 8000 lábnyi magosságot felülhaladja; különösen a Szepesmegyéhez tartozó lomniczi tető - melly rajzunkon a középen látható, s az alatta jó nagy távolságban fekvő K. Lomnicz falutól veszi nevét - 8133 láb (némellyek szerint 8319 bécsi láb), - sőt a jégvölgyi tető (Eisthaler Spitze) még ezen is felülemelkedik 8400 lábig a tenger szine fölött. A liptói Karpatok közt legmagasabb a Kriván - melly képünknek baloldali részén látható - 7634 (némellyek szerint 7893) lábra emelkedik, s a liptói Alpesek neve alatt ismeretes hegyágazaton legmagasabb a Chocs, mellynek csúcsáról tiszta időben Krakó is látható. A szepesi Karpatokban 19 főbb nevezetes csúcsot, számos hegynyerget, fokot lehet számitani; majd mindeniknek van magyar s egyszersmind német neve is; például: a kézsmárki, nagyszáloki csúcs, királyorr, lengyel nyereg stb. A liptói Karpatok többnyire tót nevüek mint Stet, Rohats, Hruby, Visoka stb.

A Karpatok csúcsainak egy harmada tiszta, kopár gránit; alább egy harmada itt ott földes, mellytől gyéren egy kevés moha nő; alább gyalog fenyő, s többféle havasi növények láthatók; tövében kövér rétek-, sürű erdőségek-, s gyéren termő szántóföldekkel találkozunk, mint ezt rajzunk eléggé hiven mutatja. Az ágas-bogas csúcsok gránitsziklái s falai, a legkülönbözőbb alakuláson estek át; s részint óriási gulákat, részint tornyokat, oszlopokat, majd meredek, egyenes falakat, bástyákat, majd ismét rendetlenül egymásra halmozott, girbe-gurba kőrétegeket, midenféle bizarr idomu, bámulandó szirteket, hegyfokokat képeznek; s némellyik valóban olly szabályos, mintha remeklő művészi kéz által készittetett volna. Itt egy széditő magasságú hegytemplom emelkedik nyulánk csúcstornyaival, mig alatta a pokol mélységével versenyező tátványok ásitoznak; amott jég és hó boritja el a borzasztó sziklaormokat, s zordon vad képet mutat a sötét hegysoron, mig más helyütt szende arczu tavak, viruló völgyek, messze ellátható rengeteg erdők; egy felől mogorva barlangok üregei, sötét hasadékai, más felől vidám tekintetü vizzuhatagok, erek és források egészitik ki a Tátra óriási mozaikját. És ki győzné mind előszámlálni a tekervényes, keresztül szakitott völgyek, vizmosások, földi horpadások, kőomladványok ezerféle alakzatát, - miknek roppant összege olly sajátos formába önti az egészet! - Az Alpesektől különbözö fekvésöknél fogva, örökös hó nem födi a Karpatokat; noha itt-ott nyáron is láthatók jég- és hótorlatok, mellyek felolvadván, sokszor iszonyu pusztitásokat visznek végbe. Tátránk alkotása élénken mutatja a tengernek egykori rettentő műveit, romboló hatalmát. Az eredeti, vagy özönviz előtti hegyek- mik a Karpatok legfőbb csúcsait képezik-, petykő- (porphyr-) és gránitból állanak, s van közte kovany, csillám, eredeti mész és fehér márvány is; az átmeneti hegyek alkotórészei: agyag-feslény- diribély- zöldkő- mészkő- mondolakó- petykőből s májsziklából állanak. A másod és harmadrendü hegyek, későbbi alkotásuak, s rétegeikben főkép mészkő, gypsz, kősó , kréta, homokkő és kőszén találtatik. Tátránkban a bazalthegyek is nagy szerepet játszanak.

A Karpatok időjárása, rögtöni változékonysága miatt, fölötte különös. Néha a Tátra csúcsain szép tiszta idő van, s alant a hegyek lábainál esik, mennydörög, villámlik. A viharos szélvész dulása csak itt tünik föl egész borzasztóságában; a menydörgés a magas hegyek minden zugában viszhangzik, s moraja tizszer erősebb mint más lapályos helyeken. A Tátrát kisebb nagyobb mértékben, legalább helylyel-helylyel majd mindig köd leplezi, melly néha egy percz alatt támad, s épen olly gyorsan el is enyészik. Igen ritkán történik meg, hogy e hegyeket csak egypár napig is átalános tiszta , derült idő viditaná fel. Néha pedig az egész Tátra tetőtül talpig sürü fekete felhőkbe van burkolva, mig csúcsai fölött az ég tisztán látható; néha a felhők csak a hegyek közepén szállongnak, tetején és alján tiszta idő mosolyog. A Tátra csúcsain sokszor a legmelegebb nyári időben is jég és hó esik, mi fehér lepellel boritván a magas ormokat, meglepő ellentétes látványt nyujt. János napja körül legváltozékonyabb itt az idő. A Karpatok megtekintésére legalkalmasabb az ősz, mert ekkor, néhány napig tartós, tiszta időre lehet számitani. A karpatalji lakosok legbiztosabb időjárási irányzója a felhő és köd, például ha a nagyszálóki csúcsot sűrü fekete felhő fedi, ez biztos előjele az esőnek.

Igen érdekesek Karpatinkban a számtalan, 4000, sőt 6000 lábnyi magasságon felülemeledő tavak, az úgynevezett tengerszemek. A köznép meséje azt tartja, hogy ezek a világtengerrel s ennek viharaival is kapcsolatban állanak. Ezen tavak vize igen jóizű, kristálytiszta, s igen kemény; gyakran még julius- és augustusban is zöldes jéggel van boritva. A legmelegebb időben is szivárogva csepeg le a viz e magasságokról, s összegyül a tavak granitmedenczéiben. A szepesi Karpatokon lévő Zöldtó magas és lehajló kősziklákkal van övezve; a nép tengerszemnek nevezi, mert bizonyos mese szerint tengeri hajók töredékeit találtak itt, miből azt köveztették, hogy e tónak földalatti összeköttetése van a tengerrel. A Zöld tó 1662-ban annyira kiáradt, hogy a környék lakóinak igen nagy károkat okozott, és a kárpáthegyi kősziklákat kettéhasogatá. - A Felkaitó 5100 láb magas a tenger szine fölött; szine zöld; göröngyös sziklákkal van környezve; egyik közülök nyeregforma, s minthogy innét Lengyelország egy részébe be lehet látni: lengyel nyeregnek hivatik. Ehhez közel van a Jegestó örökös jéggel födve. A Vöröstó a zöldtó felett gyönyörü kilátást nyujt. A bélaihegyen van a nagy kiterjedésü Fehértó, mellyből pisztrangot is halásznak. - Tehát Tátránk zöld, fehér, és vörös tavaiban feltalálhatjuk a hármas nemzeti szint. A Fekete- és Békatóról már följebb szólottunk. Mindenek közt legmélyebb a Tölcsér- és Kőpatakitó, mellynek közepében őrtoronyként emelkedik egy magas kőszikla, oldalában több neveket lehet látni, mellyeket az oda átuszott utasok irtak a gránitra; 5453 láb magas. - A liptói Karpatok tavai közt nevezetes a Pribilinitó a veres hegy alatt, mintegy 5300 láb magasságban; roppant sziklák környezik, mellyeknek üregein keresztül ut vezet Gallicziába; vize olly jéghideg, hogy az emberi test nem képes azt kiállani. A kis Kriván alatti Zöldtóból ered a sebes Vágfolyam, melly Komáromnál a Dunába szakad. A poprádi Haltó, 4400 láb magas; tele van halakkal. E tóból ered a Poprád vize. A karpati tavak közt legnagyobb területü a Lengyeltó, mellyet 5 óra alatt sem lehet megkerülni. A lengyel oldalon vannak még több kisebb tavak is, mellyekből erednek a fehér és fekete Dunajecz folyamok.

A magas sziklákról mélységekbe ömlő tátrai vizzuhatagok, a legfenségesebb látványt nyujtják; nagy tömegben s iszonyu morajjal töredeznek meg a roppant kőszirteken, mellyekkel, mint óriási akadályokkal, haragosan látszanak küzdeni, mérges hullámokat hánynak; majd ismét ezüst szikrák millióit szórva, porfellegeket vernek; mi a nap sugárainál a legszebb szivárvány színjátékát varázsolja elő. Némelly magas vizzuhatag ugy tünik fel, mintha egyenesen az égből szakadna le; s néha olly villámgyorsasággal enyészik el, hogy alig birjuk elképzelni hova tünhetett. A szepességi Karpatokon legnagyobbszerü vizesés az , melly a Zöldtó melletti Rézpad nevü hegyről gördül le olly tömegben, hogy malmot is hajthatna ; ezen vizesés egész zuhanatában nem éri a sziklákat, hanem mintegy légben függve omlik le, s azután a kőszirtek közt elenyészik. A Felkaitó közelében is van egy pompás vizesés, de festői tekintetben mindenek közt legérdekesebb az, melly a kopárpataki völgyön kigyózik át. Liptóban, a kis és nagy Kriván közti völgyszorosban éjszak felé 3 vizzuhatag van, mellyek közt legnevezetesebb a 10 ölnyi magas sziklákról borzasztó dörgéssel leomló, ugynevezett éles zuhatag (Ostry). A poprádi tóból eredő nagy vizesés is emlitésre méltó. Vannak ezeken kivül még több apró vizzuhatagok, mellyek közűl némellyik a sziklabarlangokban is utat tör magának, s némellyik a legmeredekebb barna sziklákon több ágra oszolva, vékony ezüst erekben folydogál.

Ezekben nagy állatok csontvázai, s különféle alaku s nagy minéműségű csepkő található. Legnevezetesebb barlangok azok, mellyek Demanfaluhoz közel esnek, u. m. a Feketebarlang; bejárása igen veszélyes, s bent is meredek sziklákon lehet csak tovább menni; de beljebb érve, templomi nagyságu üregeket lelünk. A csepkövek itt igen szép szinnel és alkotással birnak, gúlák- szobrok, obeliskek, és tornyok halmazát képezik. De ennél is meglepőbb itt a két ölnyi magasságú fénylő jégkúp, melly egy örökké tartó jégalapon nyugszik; - közel hozzá egy vékonyabb , de hasonló magasságú jégoszlop áll. Mindkét alak egy lyukból kifolyó fagyos vízből ered. Félórányi távolságra esik ettől a drakoi, vagy az ugynevezett benikoi barlang; nevezetes arról, hogy itt viztartók vannak, mellyeket a természet csepkövekból alkota, mellyekben igen tiszta s olly jéghideg viz foglaltatik, hogy a kéz egy percznél tovább ki nem állhatja; s ezen kemény viz orvosságul is használtatik, mint kőoszlató az emberi testben. Legnevezetesebb része ezen barlangnak az, melly baloldalról mintegy márványnyal látszik kirakva lenni. - Hoszsza 50 öl.

Ezek közt több faj emlitést érdemel; különösen a tátrai gyémánt, melly mindkét szélén gúla formára végződik; némellyik tündöklő és szinetlen mint a viz , némellyik foltos s át nem látszó. Tarka szinjátékánál s fényénél fogva, alig lehet némellyiket a valódi gyémánttól megkülönböztetni. Ezek nem olly kemények, de a tüzet is kiállják. A Karpatokon topáz is nagy mennyiségben található; némellyik belsejében füvet, bogárkát, vagy vizcseppeket is tartalmaz; de ez ritkaságként tekinthető. A tátrai gránátkő szine többnyire tisztátalan sötét és világos vörös; a jaspiskő vörös, vagy zöld-vörös; a karniolkő halvány vörös és foltos. A vérkő az ugynevezett vérkövi barlangban létezik; alabastrom s különféle márványok is találhatók. És ha több gond fordittatnék ezen nemes kövek kiásatására: bizonnyal gazdagabb jövedelmet hoznának, mint jelenleg. Némellyek állitása szerint a Tátra folyóiban opál és smaragd is lelhető.

A Tátra hegyein sok igen szép, kisebb nagyobb alkotású, és hasznos növények diszlenek, közülök több kizárólag a Karpatok sajátja. Találhatni itt főkép a völgyekben gyönyörü illatos virányokat, kövér legelőket; s némelly növények óriási levelei, gyökerei, áttörhetlen sürüségei az ős erdőkre emlékeztetnek. A karpati növények közt legnevezetesebb a henyefenyö, melly Macedoniát s a Karpatokat kivéve, Europában sehol nem található. A henyefenyőfa és bokor különbözik egymástól. Az elsőnek alkotása igen szép; ágai nyáron és télen egyaránt zöldelnek, koszorualakban, kerekded idomban nőnek fölfelé, olly magasra, mint a hárs levelei, sötétzöldek, keskenyek, pióczaalakuak s őszkor nem hullanak le; haja sima, és világos hamuszin; sok nedve van s igen jó szagú gyantája. Ebből legjobb deszkát lehet késziteni; hosszu gyökereivel a föld felületén terjeszkedik el; talán ez az oka, hogy még a sziklák fölött is tenyészik. A henyefenyőfa gyümölcse ugy nő, mint a fenyőtoboz, az ág végén. Ezen tobozokban, melly pikkelyekből áll, a mogyorónál valamivel kisebb magok rejteznek, mellyek különösen jó illattal, s gyógyerővel is birnak. - A henyefenyőbokor a fától annyiban különbözik, hogy ez leginkább ott nől, hol a szirtek kopársága kezdődik; kevesebb aromája van mint a fának, de gyógyereje ennek is nagy sikerü. A henyefenyőbokrok közti járás igen veszélyes, miután egymást átkaroló sürü görbe ágaival, a süppedéseket, nyilásokat is befödi, a köztük legelő marhák sokszor lábukat törik illy helyeken, de a zerge daczol velök.

A karpati tiszafa most már gyérebben található, mint azelőtt. Ez egyenesen nől, levelei a rozmarinéhoz hasonlók; s innét van az, hogy e tájon a leányok koszorút, s hajéket fonnak belőle. A gyalogfenyő is nagy szerepet játszik a tátrai növények országában. A málna némelly bokron különös nagyságú itt, de a földi eperrel együtt igen későn (augustus végével) érik. -

A természettani buvárlatokban olly jeles hazánkfia, Frivaldszky Imre, nem rég beutazván a szepességi Tátrát, a növényzetben fölötte érdekes felfödözéseket tőn. Erre vonatkozó értekezése számos növényfajokat sorol elő, mellyek tulajdonai, a más europai havasok növényeivel nagyobbára megegyeznek, s a magyarhoni Florát legbecsesebb, legritkább példányokkal gazdagítják. Illyenek szerinte különösen: a hideg tarnics (gentiana frigida) kék likagyán (svertia perennis), a szép jeges szironták, (ranunculus glacialis) déli kőtör (sexifraga muscoides), havasi csorbók (sonchus alpinus), kárpáti üszögőr (senecio alpinus carpaticus), bérczi holgyomál (hieracium alpestre), havasi ikrapikk (arabis alpína), havasi kappanőr (arnica Doronis), tátrai gyopár (graphalium carpaticum), bérczi aranyvirág (chrysanthemum alpinum), havasi mizsól (myosotis alpina), gyászoló szaka (sedum atratum), fekete és veres afonya stb.

Ugyancsak Frivaldszky, és hasonlag igen jeles természetbuvárunk, Petényi Salamon, több, kevéssé ismert állatfajt födöztek fel a Tátrában. Illyenek különösen az emlősök közül: a kőszáli zerge, havasi ürge (marmota alpina); vadkecske is volt azelőtt sok, de most már ritkán található. A madarak közül: szepe sas (aquilanaevia), szirti-sas (aquila fulva), kékes sólyom (Talco caesius), hosszúfarku bagoly (strix macroura), bolyhoslábu bagoly (strix nisoria), törpe csúvik (strix pigmaea), háromujjú harkály (picus tridactylus), vörösszárnyu falkúsz (tichodrona phoenicoptera), havasi csalogány (accentor alpinus), vizi pszityor (anthus aquaticus), siket- közép- és nyirfajd (tetras urogallus), rendes diótörő (corvus caryocatactes) fenyves és búbos czinege. - A hüllők, hegyi és sárga hasú gyik, chersai paizsócz (vipera chersea), fekete paizsócz. A rovarok közül: izlandi aranyka (chrysomela islandica) havasi futrinka (carabus alpinus), érczes kalát (calatus metallicus). A halak közül: havasi pisztráng, lazacz , (salmo salar), tarkaszárnyu és kisszáju kolty (cottus poecilopus et mirostomus) tomolko, (salmo thymatus), kopoltyok, (petromyzon branchalis), bajuszos tergély (cobitis barbatula), menyhaly (gadus lota) fejes kolty (cottus gobio), piros szárnyú keszeg (cyprinus rutilus) stb.

Mindezekután meg kell emlitenünk, miszerint a Tátrán egy derék fürdő is létezik, nagyszáloki vagy schmeksi fürdő név alatt, mellyek bővebb ismertetését Szontagh Gusztáv, Tóth Lőrincz és Vahot Imre adák az Athenaeumban. Van itt többféle ásványos gyógyviz; s az egész czélszerű hidegvizgyógyintézettel van összekötve. Az itteni tartózkodás fölötte élvezetes s igen olcsó, miért is ezen fürdőt nemcsak a betegek, de az ép utasok figyelmébe annyival is inkább ajánljuk, mert innét történnek Tátránk legszebb helyeire a legmulatságosabb, csoportokbani kirándulások, majd gyalog, majd a sziklákon ügyesen lépdelő lovakon. Annak idejében ezen fürdő bájvidéke rajzát is fogjuk adni, valamint később a Tátra belsejének legszebb részeit közleni el nem mulasztandjuk, és igy még lesz elég alkalmunk a Tátra részletesebb leirásába is bocsátkozni, különösen az egyes helyekhez kötött mulattató népregéket terjedelmesen előadni.