A háború szétzilálta a már nemzetközi hírnévnek örvendő magyar hegymászókat
de néhány lelkes "öreg" hegymászó már 1946-ban
kezdte összeszedni az érdeklődő fiatalokat és vitte
őket a pestkörnyéki mászóiskolákba.
A természetjárást, a hegymászást (sziklamászást) nem tiltották,
és általános gyülekezési tilalom sem volt.
A valamikori úgynevezett polgári egyesületek (MTE, BTE, BETE, stb.) betiltották
és az 1951-ben alkotott új tanácsi törvénnyel mindenféle egyesülést szigorú szabályhoz
kötötték. Sok értékes embert kitelepítettek, közöttük
Komarnicki Gyulát, akit azonban a kitelepítés nem
akadályozta meg abban, hogy Tátra-kalauzát ezekben az időkben is csiszolja
és előkészítse újabb kiadását, amire 1978-ban - igaz már halála után és nem az eredeti terjedelemben -
sor is került.
Bár 1948-ban csehszlovák meghívásra néhány szövetségi vezető kiutazott, de ennek folytatása nem volt.
1950. Manhalt Gábor és Kristóf Péter Pál megalakították a FENYŐK (sziklamászók) családját. Első tagjai rajtuk kívül, Kristály Miklós, Szathmáry Zoltán, Pálos György, Gans Frigyes, Gans Rozália.
1950. december 22. - 1951. január 6. közötti időszakra az IBUSZ utazást hirdetett Zakopanéba. Ekkor még más módja nem volt a külföldi utazásnak, ez volt az első a háború után. A Magyar Optikai Művekből Kovács Zoltán és Tátrai Rupert vettek részt. A FENYŐK közül Manhalt Gábor és hat társa, A LOMOMOTÍV-tól is voltak Vízkelety, Vanek, Kosa, Cserei, Csiszár. Az első cél a Giewont. volt. Az volt a legközelebb és máshol sok hó volt. Mint kiderült a Giewonton is sok volt a hó és a jég. Hiába volt kötél, hágóvas, jégcsákány, szög, karabiner, vissza kellett vonulniunk. Ezután aztán már csak síeltek.
1951. Ebben az évben alakították meg a Magyar Természetbarát Szövetséget, mely
tömörítette a működő turistaegyesületeket. A szövetségen belül megalakult a Hegymászó
Bizottság is. Ez időtől fogva az utaztatások nagy részének
engedélyeztetése, a szövetség támogatásával történt.
Magyar Optikai Műveknek ebben az időben volt, Gál nevű, Pécsről származott tagja.
1951-ben télen ugyancsak az IBUSZ-szal elment Zakopanéba. Célja a Giewont mászása volt. Mivel egyedül
volt a Lengyel Turista Klubtól (PTTK) kért segítséget.
Eltanácsolták vállalkozásától a sok friss hó és a várható
hóesések miatt. Erre egyedül vágott neki, le is zuhant és meghalt. Ő volt a II. világháború utáni
magyar hegymászás első és nagyon értelmetlen halottja.
1953 telén ismét IBUSZ-al jutottak ki magyarok hegymászó céllal a Magas-Tátrába. Szállásuk Ótátrafüreden volt. A csoport tagjai voltak: Manhalt Gábor, Szathmáry Zoltán, Mutter Károly, Lőwi Simon, Tátrai Rupert. Ekkor már ismerték Arno Puskást, aki később az egyik legnevesebb szlovák hegymászó lett. Ugyancsak ismerősük volt Szabó László, a Tátrai Nemzeti Park erdésze. Velük mászták meg a Fehér-tavi-csúcsot, több útvonalon, köztük a Stanislawski-út első téli megmászása emelkedett ki. Volt még egy sikertelen kísérletük a Gerlachfalvi-csúcs megmászására is, de rengeteg friss hó a Tetmajer-horhosból visszautasította őket.
1956. Ekkor már kollektív útlevéllel utazhattak a Magas-Tátrába. Több csoport is mozgott egyszerre: Tálos Zoltán, Éry Frigyes, a Fenyők társaságából; Manhalt Gábor, Pálos György, Iseli Márta, Kolb Gabriella, Bucsek Henrik, Kristály Miklós; a Magyar Optikai Művek SASOK nevű sziklamászó csoport színeiben Pathy Nagy Pál, Tátrai Rupert; a GANZ színeiben; Honfi Tivadar és mások. Számtalan mászóútra került sor.
Eredményeik alapján a Magyar Természetbarát Szövetség időszerűnek látta egy hegymászó szakbizottság létrehozását.
1957. november 30-án a Magyar Természetbarát Szövetségen belül a Zsíros-hegyen rendezett egyesületközi értekezleten alakult meg az Országos Hegymászó Bizottság Bucsek Henrik vezetésével, aki 8 évig irányította. A bizottság nagy lelkesedéssel kezdte el munkáját. Erre a lelkesedésre igen nagy szükség volt, mert a nehézségek leküzdése reménytelennek látszott. Az egyesületi vezetők idegenkedése a hegymászás "veszélyes" sportjától, a csak külföldön kapható felszerelések beszerzése, a mászók balesetmentességének biztosítása, oktatók képzése, tanfolyamok szervezése, utazási nehézségek leküzdése és még sok egyéb nehéz feladat tornyosult a bizottság fölé.
1957-ben alapfoku hegymászó tanfolyamot rendeztek igen nagy számú résztvevővel. Még ebben az évben Karlóczai János kezdeményezésére, megalakult a Földrajzi Társaság Hegymászó Csoportja, mely különösen előadások rendezésével nagy propagandát fejtett ki a hegymászás érdekében. Az előadók között néhány világhírű osztrák hegymászó is szerepelt.
1958. Ebben az időben az úgynevezett népi demokratikus országokban divattá vált a cseretúra szervezés,
ezek valutamentes utazások voltak. Csoportok cserejéről volt szó, mindenütt a helyiek fizettek mindent.
A cseretúrákat a szövetség támogatta és szervezte.
Ekkor került sor az első szövetségi cseretúrára a Lengyel Tátrába:
a Honfi-Lubi, Molnár-Bakonyi, Manhalt-Tátrai, Bádonyi-Karlóczai mászópárosok jutottak ki.
Karlóczai János a gyalogos cseretúrázóktól pártolt át
a hegymászókhoz Bádonyi Géza párjaként. Majdnem két hétig remek mászótúrák következtek.
A hazai mászótúrákon ekkor már rendszeresen részt vett Hensch Aladár,
aki Nyugaton élő barátaitól megkapta a legújabb hegymászó könyveket. Azokat lefordította és a
túrák pihenőidejében, felolvasta fordításait. Így a legújabb nemzetközi hírekről szinte
rendszeresen tájékoztattta a magyar hegymászókat. Az 1956-ban eltávozott barátok, ismerősök
is küldtek hegymászó híreket.
1958-ban rendeztek először Országos hegymászótalálkozót és Zsigmondy emlékünnepséget.
1959-ben Tálos Zoltán Pannonhalmán a bencés gimnázium diákjaival hegymászó szakosztályt alapított. A Cseszneki vár oldalában alakították ki sziklamászó iskolájukat.
1960-ban a vízittúra Bizottsággal együtt közös evezős-hegymászó turát rendeztek Ausztriába. Néhányan hamarabb indultak el és a Dachstein csoportban túráztak. Ez volt az első nyugati magashegyi túralehetőség a II. világháború után. Az Oszolyon ez évtől kezdve látványos hegymászást népszerűsítő bemutatókat tartottak. Ez évben nyújtották be a Magyar Természetbarát Szövetség elnökségének első minősítési tervet. Ugyancsak ez évtől vállalták a bizottság tagjai, hogy vasárnaponként nyilvános túrákat vezetnek mászók oktatására és edzésére. A koloskavölgyi Nemzetközi Turistatáborban hegymászó bemutatót, kiállítást és előadásokat rendeztek.
1961. Bolgár hegymászók meghívására négyen vettek részt téli táborozáson,
gerincvándorláson a Rila hegységben. A hegyre csak hárman jutottak fel:
Kovács Tamás, Deme Sándor, Tátrai Rupert.
Ugyanabban az évben kéthetes táborozást
szerveztek a Magas-Tátrában, a Zöld-tónál, a Nagy-Tarpataki-völgyben és a Bucholz-tavaknál.
Ismét a Nemzetközi Dunatúra vezetett magashegyi lehetőégekhez. A Dunatúra kezdete előtt kb. egy
héttel sikerült a Glockner megmászása Farkas György, Zink Hedvig, Kovács Tamás,
Sille György, Kristály Miklós, Tátrai Rupert
és felesége összetételű csoportnak.
1961-től az elsőéves Testnevelési Főiskola hallgatók nyári táborozásán
hegymászó oktató képzést tartottak. Ez évben alakult meg a Természetbarát Szövetség
Nógrád megyei Hegymászó Bizottsága és a Miskolci Egyetemi Sportegyesület Hegymászó Csoportja.
A kapcsolatok szorosabbra fűzése, a nevelés és oktatás előbbrevitele céljából 200 példányban
Hegymászó Tájékoztató-t adtak ki. Várpalotán Szabadi Béla Hegymászó szakcsoportot szervezett.
1962-től a Tátra az útlevél könnyítések miatt már egyénileg is könnyen elérhetővé vált. Így hegymászóink a hivatalos rendezvényeken kívül is egyre többen keresték fel. Az Alpokba is jártak már, ha nem nem is túl sokan. Mindez a teljesítmények javulásával járt. Salgótarjánban Rokfalusy Lajos kiváló tátrai hegymászónk vezetésével megalakult a Salgótaráni Bányász Torna Club (SBTC) hegymászó csoportja. Sokszorosított formában jelent a Hegymászó Bizottság Körlevele.
1963-ban létrehozzák a Természetbarát Szövetség budapesti Hegymászó Bizottságát. Vezetője kezdetben Bodoki Antal, később Dr. Farkas György, aki később -- Bucsek Henrik után -- az MTSZ Hegymászó Bizottságát is vezette. Tárgyalásaik eredményeképpen az Országos Erdészeti Főigazgatóság az összes Budapest környéki és Pilis hegységbeni mászóiskolák karbantartását a hegymászóknak engedte át. Ez év telén a sajtó nagy nyilvánosságot biztosított egy táborozásnak a Balaton jegén.
1964 telén a Vörös Meteor hegymászói nagysikerű téli mászásokat vittek véghez a Tátrában. Téli túrák a Liptói havasok gerincein, csúcsain. Résztvevők: Manhalt Gábor, Molnár József, Susocky Ferenc, Tátrai Rupert. Magashegyi túrák az Alpokban, résztvevők: Pathy Nagy Pál és felesége, Bucsek Henrik, Bognár János, Tátrai Rupert és felesége. Mászási helyek: Grossglockner, Ziller-völgy, Schwarzeinstein Zsigmondy-csúcs, Möseler. Később még sorra került a Dolomitokban a Marmoláda is. Ez az év fontos dátum, mert az új útlevéltörvény értelmében évente háromszor lehetett rendőrségi engedéllyel szocialista országba utazni, három évente egyszer Nyugatra. A nyugati valutakeret 70 dollár volt. Így a szövetségi túrák mellett egyéni, egyesületi utazások is végre-valahára elkezdődhettek.
1965. Téli táborozás a Magas Tátrában, sátorral. Résztvevők: Honfi T., Perge F., Sötér János, Várhegyi Géza, Tátrai Rupert. Szép mászások. Ez volt az első Magas-Tátra főgerinc átmászási kísérlet, az MTSZ Hegymászó Bizottsága szervezésében. Táborvezető: Bodoki Antal. A résztvevők a felsoroltakon kívül sokkal többen voltak, kb. 20-25 fő, többek között Brandl Vilmos, Neidenbach Ákos, Taródi Péter, Tompa László, Tóth Álmos ... A kísérlet, sikertelen volt, részben az időjárási viszonyok, részben a gyenge felszerelés, valamint szervezettségi gyakorlatlanság miatt.
1966-ban Nógrádi Gyula vette át a Hegymászó Bizottság vezetését és papíron megalakult a Magyar Hegymászó Klub. Bolgár meghívásra mászó túrák a Rila hegységben. Résztvevők: Honfi T., Farkas Gy., Tátrai Rupert. Őszi mászó túrák a Magas-Tátrában.
A magyar hegymászók képzettsége egyre nőtt, s amikor a Szovjet Alpin Szövetség meghívására 1967-ben magyarok indulnak a Pamír-hegységbe. A válogatás során a következők kerültek a csapatba: Puskás Lajos (GANZ) vezető, Tátrai Rupert (Bp. Petőfi), Honfi Tivadar (GANZ), Pick József (Dorog), Sötér János (Bp. Petőfi), Kristóf P. Pál (Bp. Petőfi). 7134 m-es Lenin csúcsára, három magyar -- Honfi Tivadar, Pick József és Tátrai Rupert -- küzdötte fel magát a csúcsra. A negyedik magyarnak -- Kristóf P. Pálnak -- a rossz idő miatt 20 m-rel a csúcs alatt kellett visszafordulnia. Mind a négyen megkapták a Lenin-csúcs megmászásáért járó emlékérmet. Ez az év mérföldkő a háború utáni hegymászás történetében. A rádióban két hegymászó tárgyú előadás volt, egyszer pedig a TV közvetített egy táborozást. Nyolctagú csoport volt a moserbodeni hegymászó iskolában. A Tátrában nyáron V-VI nehézségű túrákat másztak a Vörös Meteor sziklamászói, télen pedig expedíció indult a főgerinc végigmászására. Ez évben 16 hegymászó csoport működött az országban.
1969-ben újra két magyar állott a Lenin-csúcson. Ötéves szívós küzdelem után az MHK 400 fős minimálisan kötelező létszámmal visszakerült a Prágában rendezett kongresszuson az Alpinista Szövetségek Nemzetközi Uniójába (UIAA), amelynek 1932-ben alapító tagja volt, s amelynek tagságát 1945-ben vesztette el. A hegymászást az UIAA-ban 1932-1945 között a Magyar Turista Szövetség képviselte. A Magyar Hegymászó Klub tehát 1969-től létezik a külföld számára. (Az igazi cél az ekkori felvétellel a Szovjetunió UIAA tagságának előkészítése volt.)
A 60-as évek közepétől évente három nagyobb összejövetelt rendeznek: egy tavaszi, egy őszi hegymászótalálkozó és egy kegyeleti emléktúrát. A kegyeleti emléktúra kezdetben Zsigmondy Emil emlékének tisztelgett, később a többi elhunyt magyar hegymászónak is. Színhelye Pilisben a Vaskapu sziklánál van, minden szeptember utolsó vasárnapján, déltájban. A hagyomány még ma is él.
Skerletz Iván, a Tájékozódási Futószövetség főtitkáraként, mint sportszakember, 1973-tól szerkesztette a Hegymászó Híradót, 1976-tól vezette a Hegymászó Bizottságot. Az ő sportvezetői tudásának köszönhetően az akkori viszonyokhoz képest bravúros dolgokat intézett el, például kikérő engedéllyel egy sorkatona elmehetett mászni a Hegymászó Bizottság eseménynaptárában kiírt Alpok-beli túrára. Az ő kezdeményezésére létrejött a hegymászó élgárda. A mászóélet felpezsdült. 1976-tól Skerletz Iván a Hegymászó Bizottságot is vezette.
1984-től Dezsényi János szerkesztette -- új néven -- a Hegymászó című Hegymászó Bizottság kiadványát.
Péterváry Gábor 1985-től 1987-ig vezette a bizottság munkáját és egyben ő volt az utolsó vezetője is.
1987. november 21-én az Őszi Hegymászó Találkozón hivatalosan is megalakult az "addig csak papíron létező" (az 1969-ben UIAA tagságot nyert MHK jogutódjaként) Magyar Hegymászó Klub. Vezetője Dr. Nagy Sándor lett. Bucsek Henriket ezen a közgyűlésen -- a magyar hegymászásért eddig tett érdemei elismeréséül -- megválasztották az MHK első tiszteletbeli tagjának. 1988. március 5-én rendezte a MHK tagszervezeteinek bevonásával az első országos értekezletét.
A szövetségi jogkörrel még nem rendelkező MHK különböző feladatokat vállaló elnökségi tagjai koordinálták az ország különböző részein lévő hegymászó egyesületek és szakosztályok tevékenységét, szervezték az eseményeket és rendezvényeket a magashegyi mászás és túrázás, az expedíciózás, az oktatás stb. területén.
Ez a szervezeti forma állt fenn -- több változtatási kísérlet ellenére -- a 2000. novemberében Salgótarjánban rendezett Őszi Hegymászó Találkozóig, ahol végül a magyar hegymászók egyesületek eldöntötték, hogy a jövőt szövetségben képzelik el. Az addig "hontalan" sportmászók csatlakozásával 16 jogilag is rendezett keretek között működő egyesület Budapesten 2000. december 7-én megalakította a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetséget. Az új felállásban továbbra is Dr. Nagy Sándor maradt az elnök, aki mind a mai napig vezeti a Szövetség munkáját, és mint ilyen, tagja a MTSZ elnökségének is. Az MHSSZ jelenlegi taglétszáma: 11 fővárosi és 20 vidéki egyesület, valamint egyéni pártoló tagok.
Az eltelt évek során a Szövetség tiszteletbeli tagja címet Bucsek Henrik után megkapta sir Edmund P. Hillary (a Mount Everest első megmászója), Jerzy Kukuczka (a második ember, aki Földünk mind a 14 nyolcezres csúcsát megmászta), Szendrő Szabolcs és Babcsán Gábor.
1991. óta a magyar hegymászás érdekében sokatt tett személyek jutalmazását szolgálja a Zsigmondy Emil Emlékplakett. (Eddig Dékány Péter, Ozsváth Attila, Rácz Zsolt és Futó Endre kapta meg.)
A Szövetség tagjainak -- ugyanúgy, mint az MHK tette -- tagdíjuk fejében adja az éves kiadványát, a Hegymászót. Ez a korábbi évi két szám helyett 1997 óta Évkönyvként jelenik meg, és csereviszony alapján több külföldi szövetség és szakfolyóirat kerül ennek révén a Szövetség könyvtárába. A hegymászót az évek folyamán többen is szerkesztették. Dezsényi Jánostól Ozsváth Attila vette át, őt Rácz Zsolt követte, 1997. óta pedig Farkas Péter a főszerkesztője. Farkas Péternek azt is köszönhetjük, hogy egy ideig évi négy számban "naprakész" hírújság -- a Csúcskönyv -- is került a tagok kezébe.
Szövetségi támogatással illetve saját kiadásban kerültek ki a következő kiadványok:
A MHSSZ jelenleg is tagja a nemzetközi szövetségnek (UIAA). Az UIAA az 1991. évi rendes közgyűlését Budapesten az MHK szervezte.
Még az MHK keretén belül 1991-ben megalakult a Versenyszervező Bizottság, megalkotta és meghirdette a versenyszabályokat, meghirdette a Magyar Kupa versenysorozatot, amely azóta is minden évben szerepel az eseménynaptárban. A versenymászás támogatására 1993-ban létrejött egy Sziklamászó Sportalapítvány, de a Szövetség is támogatja az egyes rendezvényeket. A nagyszabású vállalkozások támogatására pedig egy Expedíciós Alapítvány hivatott.
Az eseménynaptárban több olyan rendezvény is szerepel, amely már hagyományosan évek óta megrendezésre kerül. Ilyenek a Bükki Boulder Tatálkozó (1989-ig hét verseny volt), az Aggtelek Kupa (2007-ben már a XXXIII.), a Magyar Síalpinista Rally (1984 óta) és a Hegymászó Triatlon (1988 óta). Minden év szeptember utolsó vasárnapján hagyományosan megtartjuk a hegymászók Kegyeleti Emléktúráját a pilisi Vaskapun.
A magyar hegymászás központi és sarkalatos kérdése mindig a fiatalokkal való foglalkozás és az oktatás volt. Az oktatás ma már az egyesületek hatáskörébe tartozik. Az oktatás összefogását, egységesítését és vizsgáztatásának rendjét a Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium végzi. 2004. óta a Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézetében sportoktatói és edzői képzésben vesznek részt. A fiatalok körében a hegymászás népszerűsítése érdekében a Szövetség az utóbbi két évben nyílt hetet szervez a Dolomitokban.
A versenymászás mellett a magyar sziklamászás is erősen felfelé ível: új nehéz hazai mászóutak születnek és a külföldi nehéz utak magyar átmászása, valamint új utak megnyitása is egyre gyakoribb. Mivel mászható szikláink a legtöbb esetben védett nemzeti parkok területén fekszenek, ezért a Szövetség feladata a mászás engedélyeztetése. Ebben s szellemben készült el a legújabb magyar sziklamászó kalauz is. Hasonlóan fontos kérdés a sziklamászó iskolák környezetének védelme, melyre a "Én tisztán mászom" program hívja fel legjobban a figyelmet, és tesz a legtöbbet ennek érdekében.
A sportmászás mellett az alpesi és expedíciós hegymászásban is egyre jobban felzárkózunk, amit jól mutat a számos első magyar megmászás a távolabbi egzotikus területeken és a nyolcezres csúcsokon is.
Később "bentlakásos" oktatásokat rendeztek. Az oktatókat a munkahelyükről kikérővel hívták meg egy-egy tanfolyamra oktatni. - Az első bentlakásos tanfolyamot 1974-ben Miskolc közelében, Fehérkőlápán tartották. Vezetője Pátkai Béla volt. Ezután a Kevély-nyergi turistaházban rendezték a tanfolyamokat sok éven keresztül. Az első téli továbbképző tanfolyamot a Lengyel-Tátrában az Öt-tónál rendezték meg. Később a tanfolyamokat áttették a Magas-Tátra déli oldalára. 1980-tól a téli tanfolyamokat a Fogarasi-havasokban rendezték. Előbb a Negoi-háznál, később a Bileánál. 1986-ban Ausztriában, egy alpesi továbbképző tanfolyamon részt vehetett néhány magyar hegymászó Neidenbach Ákos oktatási felelős szervezésében. -1987-től rendszeresen tartanak őszi továbbképző tanfolyamot a Magas-Tátrában. - A bentlakásos tanfolyamok mellett, évről-évre megrendeztek olyan tanfolyamokat is, ahol hetente egyszer-kétszer van elméleti oktatás, hétvégén pedig gyakorlás.
1990-ben megalakult a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete, amely évente 8-10 tanfolyamot szervez: az alapfokú tanfolyamon kívül magashegyi nyári, magashegyi téli, valamint jégmászó, oktató továbbképző és ipari alpin tanfolyamokat is. Több hegymászó klub is rendszeresen szervez tanfolyamokat.
1967-ben kezdődnek meg a rengeteg tanulsággal szolgáló Pamír-expedíciók (később már túrának nevezik). 1967-ben, a Szovjet Hegymászó Szövetség meghívot a szocialista országokból is néhány alpinistát a Pamírba. A mászásra engedélyezett hegy a Lenin-csúcs volt. A hat fős magyar csapatból Tátrai Rupert, Honfi Tivadar jutott fel a 7134 m magas csúcsra. Ezzel a magyar hegymászás első hétezresét mászták meg.
1970 telén, lengyel meghívásra Krafft Walter és Holler Huba a Lengyel-Tátrában vendégeskedett. A Menguszfalvi-csúcsra az északi falon jutottak fel.
1971-ben sikerült a Magas-Tátra főgerincének első magyar megmászása, a 26 km-es gerinc két pontján elhelyezett depók segítségével, hat mászónap alatt, öt bivakkal, nyári körülmények között Kisvári Jánosnak és Neidenbach Ákosnak sikerült.
1972. július 30-án sikerült Holler Hubának megmászni a Kommunizmus-csúcsot (7495 m). Mivel 1969-ben már volt a Lenin-csúcson, így neki már két hétezrese volt, amiért megkapta a Magyar Népköztársaság Testnevelési és Sport Érdemérem arany fokozatát. Ezen kitüntetés ezüst fokozatát később Bucsek Henrik is megkapta, munkássága elismeréseként.
1973-ban kerül sor az első hazai sziklamászó versenyre szintén a Meteor szervezésében az Oszoly, Delágó és Veszprémi falainak, akkori direkt útjain. Később évente megrendezésre került az Aggtelek Kupa sziklamászó verseny. A nyolcvanas években a miskolci hegymászók szervezésében - élükön Hímer Józseffel - színvonalas sziklamászó versenyeket, majd a kilencvenes években jégmászó versenyeket rendeznek.
A Kaukázusban szervezett formában először 1976-ban járnak magyarok Kovalik András vezetésével.
1980-ban Mózes István bevezette Magyarországon is a hetedik fokozatot. 1982-ban a Miskolc melletti Hámorban, a kis falon, alsó biztosítással, megmászta az első hazai IX- utat, a Kentucky Home-t (az újabb értékelés szerint, már csak VIII+). 1982 nyarán, a Magas-Tátrában átmászta a Lomnici-toronyra vezető PP-variáns nevű modern áthajlásos utat, végig klasszikusan (VIII fokozat) társával, Hímer Józseffel. Mózes István hazai követői egyre több modern tátrai utat másznak át szabadon.
Expedíciós kategóriában meg kell említeni Orbán Pál tevékenységét. Orbán
Pál összesen 8 expedíciót szervezett és vezetett, ezek:
1973. Kilimanjaro - Mt. Kenya (16 fő);
1978. Atlasz (6 fő);
1981. Andok (10 főó);
1985. Himalája (12 fő);
1986. Andok (7 fő);
1987. Izland (6 fő);
1989. Atlasz (12 fő);
1990. Andok (7 fő).
Sokadik kísérlet után 1983 telén is sikerült végigjárni a Magas-Tátra főgerincét
depók elhelyezése nélkül,
Dékány Péternek,
Vörös Lászlónak,
és Fodor Zoltánnak.
1983.
Himalájai magyar hegymászó siker: Az első magyar hegymászó egy himalájai
hegycsúcson. Az USA-ban élő Brandl Vilmos (Andrey W. Brandl) – a
budapesti Meteor Hegymászó Csoport egyik egykori alapító tagja – az első
olyan magyar hegymászó, aki az American Alpine Institute 1983-as Himalájai
Expedíciójának a meghívott tagjaként, három amerikai hegymászó társaságában,
1983. október 30-án sikeresen megmászta a 6189 m magas Imja Tse-t, majd
1983. november 6-án a 5545 m magas Kala-Patar-t.
Az első magyar Himalája-expedíció 1983-ban indult el Lakatos János vezetésével a 7015 m magas Satopanth megmászására. A kedvezőtlen időjárás miatt a vállalkozás nem sikerült, sőt tragédiával végződött. Leereszkedés közben a hét fős expedíció egyik tagja, Jankovics László, 6400 m-es magasságban egy jégmezőn megcsúszott, lezuhant és életét vesztette.
1984.
A Bolíviai Andokban, azaz a Cordillera Real-ban, Brandl Vilmos az American
Alpine Institute 1984-es Cordillera Real Expedíciójának meghívott tagjaként
viszonylag rövid két-hetes időtartama alatt, két amerikai hegymászótársával,
maratoni stílusban és sorozatban, két hatezer méter feletti és
három ötezer méter feletti magasságú első magyar megmászásokat végezett el:
1984. július 7: Yanko Juyo 5451 m;
1984. július 10: Pegueno Alpamayo 5350 m;
1984. július 12: Maria Lloco 5522 m;
1984. július 15: Huayna Potosi 6088 m;
1984. július 20: Nevado Illimani 6460 m.
1985.
Sikeres volt az 1985. évi Orbán-féle Himalája-túra, ahol az expedíció 2
résztvevője, Csíkos József és Vörös László Ang Pemba vezetésével
új magyar magassági rekordot ért el a 7893 m magas Himalchuli keleti csúcsát,
amely egyúttal a harmadik, magyarok által megmászott himalájai hegycsúcs is
volt. A Himalchuli nyugati 7540-es csúcsát hárman érték el (Toldi György,
Tolnai István, Tóth Csaba). Ez az expedíció is áldozatot kívánt:
Csanádi Sándor
és Greskovits Péter a kitört viharban eltűnt.
Vörösné Zsohovszky Piroska 1985. augusztus 10-én feljutott a Lenin-csúcsra. Ezzel ő lett az első, hétezres csúcson járt magyar nő.
1987.
1986 nyarán mászták meg először magyarok a Grand Jorasses-t a Walker-pilléren
keresztül. Ozsváth Attila és Singer János jutott fel rajta.
1987.
1987. március 6. a Mt. Cook (Új-Záland, 3764 m) első magyar megmászása
(dr. Balázs D. Oszkár és Halmos Erzsébet).
Irodalom: (Balázs D. Oszkár H 1987/2/22-26) (Előadása: 1988. szeptember 23.)
1987. április 25-26. az V. Bükki Boulder Találkozó.
Irodalom: (Fehér Tibor H 1987/1/42)
Már IX-es utak is vannak mászóiskoláinkban. Az első hazai IX+ nehézségű út
(Kétágú-hegy, Jing-Jang) megmászója Babcsán Gábor.
Irodalom: (Babcsán Gábor H 1987/1/42-43)
1987. május 16-17. Sportmászók Találkozója (Bad Ischl).
Irodalom: (H 1987/1/44-45)
Kaukázus 1987 téli tábor.
Irodalom: (Rácz Zsolt H 1987/1/45)
1987. június 9. az Alpamayo (5947 m, Andok) első magyar megmászása, a Ferrari-úton (60 fok) (Balaton Zoltán, Kiszely György, Toldi György és Ürge László).
Irodalom: (Toldi György H 1988/1/30-31)
1987. június 11. a Chopicalqui (6354 m, Andok) első magyar megmászása (Gráfel Károly, dr. Kádas Sándor, Simonits Péter és Pajor István).
Irodalom: (Kádas Sándor H 1988/1/28-30) (Előadása: 1989. május 5.)
További magyar teljesítmények a Fehér-Kordillerákban: Nevado Pisco (5800 m, 11 fő), Huascaran északi csúcs (6655 m, La Granata út, 12 fő), Huascaran déli csúcs (6786 m, normál út, 3 fő; Triangulo út 2 fő).
Irodalom: (Hoffmann György H 1988/1/24-28) (Balaton Zoltán, Pajor István és Toldi György H 1988/1/31-40) (H 1988/2/52)
1987. augusztus 5-6.: az Usba déli csúcsának (4710 m, Kaukázus) első magyar megmászása (V, 80 fok) (Ferenci Miklós és Willner Péter).
Irodalom: (Ferenci és Willner H 1988/1/43-47) (H 1987/2/52)
1987. augusztus 9. - szeptember 4. Izland, Orbán Pál vezetésével (6 fő résztvevő).
Irodalom: (H 1988/2/34-44)
1987. szeptember 18-20. az Eiger északi falának első magyar átmászása (Berecz Gábor, Hímer József és Szabadka Péter).
(H 1987/2/26-30)
1987. szeptember második felében kiemelkedő mászások a Yosemite völgyben:
- El Capitan Nose (VI 5.11 A2) (Sárközi András és Singer János)
- El Capitan Salathe út (VI 5.11 A3) (Paál János és Tiboldi András)
- Washington Column Astro Man út (Babcsán Gábor, Paál János, Sárközi András, Singer János és Tiboldi András).
Irodalom: (Sárközy András és Singer János H 1988/1/9-17) (H 1988/2/51-52)
1987. október 1. a Shisha Pangma (8046 m, Himalája), az első magyar nyolcezres csúcs megmászása (a harmadik magyar Himalája expedíció, dr. Nagy Sándor és Ozsváth Attila).
1987. október 8. újabb magyarok a Shisha Pangmán (Balaton Zoltán, Csíkos József, Várkonyi László és Vörös László).
1987. novemberében a Sport érdemérem arany fokozatát kapták Balaton Zoltán, Nagy Sándor, Ozsváth Attila és Várkonyi László (Vörös László és Csíkos József már 1986-ban megkapta a Himalchuli megmászásáért), az ezüst fokozatát Dékány Péter és Szabó László, bronz fokozatát Dr. Papp Kálmán.
Irodalom: (H 1987/2/8-20) (H 1988/1/62) (H 1988/2/102)
Kessler Hubert 80 éves lett november 3-án.
Irodalom: (H 1987/1/49-50)
1987. november 21. az "addig csak papíron létező" Magyar Hegymászó Klub megalakulása.
Péterváry Gábor a Hegymászó bizottság vezetője helyett az új elnök dr. Nagy Sándor lett.
Irodalom: (Dezsényi János H 1987/2/37)
Bucsek Henriket a közgyűlésen megválasztották a Magyar Hegymászó Klub első tiszteletbeli tagjának.
Irodalom: (H 1988/2/82)
1987-ben jelent meg Neidenbach Ákos: Extrém jégtechnika
1987-ben mászott legnehezebb hazai utak.
Irodalom: (H 1988/1/51-52)
Krónika 1987.
Irodalom: (H 1988/2/51-56)
Mászóiskolai nehéz mászások.
Irodalom: (H 1987/2/76-78)
1988.
1988. január 29. Toldi György balesete a Weber-csúcs északi falán a "Vízesés-út" jegén.
Irodalom: (Dezsényi János H 1987/2/43)
1988. február 13-14. az V. Síalpin Rally a Gyömbéren.
Irodalom: (H 1988/1/61-62)
1988. március 1. az Ararát (5165 m) megmászása (Katona Ferenc és Szálkai István).
Irodalom: (H 1988/2/48-50)
1988. március 5. a MHK első országos értekezlete.
1988. április 22-24. VI. Bükki Boulder Találkozó.
Irodalom: (Fehér Tibor H 1987/2/62, 84-85) (H 1988/1/65)
Magyar sportmászó sikerek a hazai mászóiskolákban.
1988. június 2. és 3. Jerzy Kukuczka előadásai a 14 nyolcezresének történetéről Miskolcon (mintegy 100) és Budapesten (az Uránia moziban közel 1000 néző előtt).
Irodalom: (H 1988/2/80-81)
1988. június 11. a Mt. McKinley (6194 m, Alaszka) első magyar megmászása (Csíkos József és Vörös László, majd ugyanaznap dr. Balázs D. Oszkár).
Június 13. az északi csúcs (5936 m) megmászása (Csíkos József és Vörös László).
Egy hónappal később (július 8.) Hirt Károly, dr. Nagy Sándor, Szendrő Szabolcs és Tóth Csaba is jártak a déli csúcson.
Irodalom: (H 1988/2/81)
1988. július 19-20. a Matterhorn északi falának első magyar átmászása (Dékány Péter, Krafft Walter és Ozsváth Attila).
1988. július 20. Pamír, Korzsenyevszkája csúcs (7105 m) (Kunos Gábor és Mekli Imre).
1988. július 28. Pamír, Lenin csúcs (7134 m) (Kunos Gábor).
1988. július 29. Pamír, Kommunizmus csúcs (7495 m) (Kovács Márta, Bouquet Kálmán, Kádas Sándor, Koncz Ákos és Mályi József). 1985. után új magyar női magassági rekord! Ez volt a legmagasabb magyar nő által elért csúcs 2003-ig.
Irodalom: (H 1987/2/83)
1988. július 20. - augusztus 13. Kaukázus tábor.
Irodalom: (H 1988/2/83)
1988. október 15. az első magyar Hegymászó Triatlon.
Irodalom: (H 1989/1/47-48)
1988. október 27. az ASTA kongresszus szervezésében Budapesten tartózkodó sir Edmund P. Hillary elfogadta a MHK meghívását egy beszélgetésre, ahol elfogadta a felajánlott tiszteletbeli tagsági oklevelét.
Irodalom: (H 1989/1/21-28)
1988. november 17., 18. és 19. Kurt Diemberger előadásai a K2-ről és a Mt. Everestről Miskolcon és Budapesten.
Irodalom: (H 1989/1/50-51)
1988. november 26. a MHK közgyűlése tiszteletbeli taggá nyilvánította Jerzy Kukuczkát.
Irodalom: (H 1989/1/45)
1988-ban jelent meg
Bocsák Béla: Lavina c. oktató füzete.
Tadeusz Piotrowski: Viharban, fagyban c. könyve (Czibók István szakszerű fordításában).
Dura Lajos: Magyarok a Kaukázusban.
Halottunk:
Benedek Zoltán (1964. - 1988. január 31. Magas-Tátra, lavinabaleset).
Irodalom: (Rácz Zsolt H 1987/2/57-58)
1989.
1989. január 14. az Aconcagua (6959 m, Andok) első magyar női megmászása (Balog György és Csathó Beáta).
A csúcson jártak még Bouquet Kálmán, Dr. Hábenczius Károly, és Szikszai Attila.
1989. január 26. és 27. Karl Ölmüller előadásai Miskolcon és Budapesten.
Irodalom: (H 1989/1/51)
1989. január a Fitz Roy (Patagónia) megmászásának kísérlete (Berecz Gábor, Sárközy András és Willner Péter).
1989. február 11-12. a VI. magyar Síalpin Rally a Gyömbéren (Alacsony-Tátra).
1989. április 22-23. VII. Bükki Boulder Találkozó.
Irodalom: (H 1989/2/58-61)
Magyar sportmászó sikerek az Elbai homokkő vidéken (Babcsán Gábor IXc és Xa fokozatokban) és a hazai mászóiskolákban.
1989. július 14. - augusztus 25. az első magyar Tien San táborozás keretében
1989. augusztus 14. a Győzelem csúcs (Pik Pobeda, 7439 m) első magyar megmászása (Straub József és Vörös László)
1989. augusztus 17. a Han Tengri (6995 /7010/ m) első magyar megmászása (Bazsantik János és Klotz Róbert).
Irodalom: (H 1989/2/56)
1989. ? a Lenin-csúcs (7134 m, Pamír) megmászása (Dési József).
1989. ? a Korzsenyevszkaja csúcs (7105 m, Pamír) megmászása (Vanicsek László).
1989. október 20. a Kedarnath Dome (6831 m, Garhwal Himalája) keleti falának első átmászása (VII- A2, a 6 fős csapatmunka eredményeként Ozsváth Attila és Szendrő Szabolcs jut a fal tetejére).
Irodalom: (H 1990/1)
1989-ben Orbán Pál vezetésével 12 fő járt az Atlasz-hegységben (1978 után már másodszor vezetett ide hegymászó vállalkozást).
1989-ben jelent meg:
Magyarország szikláin c. mászókalauz első kiadása (Szerk.: Babcsán Gábor, Kangyal András és Ravadits Kornél). Ezt még továbbiak is követték.
Dura Lajos: Magyarok a Kaukázusban kiegészítő füzete.
A Hegymászó szerkesztésének (1984 - 1989/1, tíz szám) nehéz feladatát dr. Dezsényi János visszavonulása miatt Ozsváth Attila vállalja el.
Halottaink:
Barta József (1947. -- 1989. Aigulet Pointsenot, Patagónia, sírja Rio Gallegosban)
Irodalom: (H 1989/2)
Kukuczka, Jerzy (1948. március 24. Katowice - 1989. október 24. Lhotse, Himalája)
A MHK tiszteletbeli tagja volt.
1990.
1990. ? az első hazai műfalas mászóverseny (rendező: FETE, a Diósgyőri vár udvarán).
A hazai utak addigi legnehezebbjét mássza Babcsán Gábor (Kőkapu Fekete Mágia, X nehézségű).
1990. ? a Korzsenyevszkaja csúcs (7105 m, Pamír) megmászása (Ézsiás Antal, Koltay Károly, Merza István és Pecsenyicki László).
1990. ? a Han Tengri (6995 m, Tien San) megmászása (Koncz Ákos, Leél-Őssy Szabolcs, Szendrő Szabolcs és Várkonyi László).
A Yosemite-völgyben újabb magyar sikerek:
- El Capitan Zodiac út (VI 5.11 A3+) (Rácz Zsolt és Szikszai Attila)
- El Capitan West Buttres út (VI 5.11a) (Babcsán Gábor és Nádasdi Oszkár)
- El Capitan Separate Reality út (5.11d) (Babcsán Gábor és Nádasdi Oszkár)
- Shawangunks (5.12b) (Babcsán Gábor)
1990. október 4. a Cho Oyu első magyar megmászása (Koncz Ákos, Straub József és Reinhard Wlasich).
1990. október 7. újabb magyarok a Cho Oyun (Csíkos József, Pajor István, Tóth Csaba, Várkonyi László és Vörös László).
1990. október 8. újabb magyarok a Cho Oyun (Decsi István, dr. Nagy Sándor és Szendrő Szabolcs).
Irodalom: (H 1991/1 és 2)
1990-ben Orbán Pál vezetésével 7 fő járt az Andokban (1981 és 1986 után már harmadszor vezetett ide hegymászó vállalkozást).
Halottunk:
Glück Tibor (1969. - 1990. Matterhorn, Rote Turm)
Irodalom: (H 1990/1)
1991.
1991-ben alakult meg a MHK Versenyszervező Bizottsága, mely kiírta a Magyar Sportmászó Kupa versenysorozatot.
1991. július 30. a Han Tengri (6995 m, Tien San) megmászása (Erőss Zsolt, Kállai Mihály és Turczás István).
1991. ? a Han Tengri első magyar női megmászása (Bradács Ágnes és Straub József).
1991. augusztus 12. a Győzelem-csúcs (7429 m, Tien San) megmászása (Erőss Zsolt, Hargitai Szabolcs, Hámori István, Hirt Károly és dr. Nagy Sándor).
Újabb magyar sikerek a Yosemite völgyben:
- El Capitan Dihedrall Wall út (VI 5.10 A3+, Rácz Zsolt és Tivadar Tamás).
- Half Dome Direct út (VI 5.10 A3+, Rácz Zsolt és Tivadar Tamás).
Magyar sikerek külföldi sportmászó utakon.
1991. szeptember 17. a Thalay Shagar (6904 m, Garhwal Himalája) északi falának első átmászása (V+ 85 fok, Dékány Péter és Ozsváth Attila). Az út a nemzetközi szakmai körökben is elismerést váltott ki.
Irodalom: (H 1991/2)
1991. november 23. a MHK közgyűlése jóváhagyta a Zsigmondy Emil Emlékplakett alapító okiratát.
Irodalom: (H 1994/1)
Halottaink:
Egri Kiss Anna (1963. - 1991. nyár elején, eltűnt sítúrázás közben a Bernina környékén)
és férje
Proske, Dietmar (1964. - 1991. nyár elején, eltűnt sítúrázás közben a Bernina környékén)
Irodalom: (H 1991/2)
1992.
Az 1992. év kiemelkedő magyar mászásai:
- Yosemite El Capitan The Shield (VI 5.11c A3+) 5 nap alatt (Berecz Gábor, Nádasdi Oszkár, Rácz Zsolt, Simon Zoltán)
- Yosemite El Capitan Excalibur Wall (VI 5.10 A4) 8 nap alatt, 6 bivakkal (Berecz Gábor, Nádasdi Oszkár, Rácz Zsolt)
- Pamír-Aszan hegység (7 csúcs: Aszan, Pik 4810, Uszenij, Piramidalnij, Pik Holland, Duhtarcsa, Rizsaja Styena) (4B-6A A3 fokozatok közötti mászások) (13 fő Ozsváth Attila vezetésével).
1992-ben a Pamírban csak Véghseő Péternek sikerült csúcsra jutnia (Korzsenyevszkája-csúcs, 7105 m).
1992. október 31-én megalakult Csobánkán a Magyar Hegymászás Történeti Társaság.
Halottaink:
Juhász László (1968. - 1992. Dzsantugán, Kaukázus)
Irodalom: (H 1993/1)
? (Temes Székesfehérvárról) (? - 1992. nyarán, Grossglockner Stüdl Hütte, betegség)
Peitler (Palóc) Gyula (1899. Salgótarján - 1992. október 29. Budapest)
1993.
1993. január 5. az Alexandra-csúcs (5091 m, Ruvenzori) első magyar megmászása (Bradács Ágnes, dr. Nagy Sándor és Straub József).
1993. január 6. a Margerita-csúcs (5109 m, Ruvenzori) első magyar megmászása (Bradács Ágnes, Csíkos József, Csonka Károly, Fodor Tibor, Dr. Hábenczius Kárly, dr. Kádas Sándor, Kállai Mihály, Kertész Zoltán, Dr. Krizsó Eszter, Less Nándor, dr. Nagy Sándor, Nagy Sándor, Papp Huba, Dr. Papp Kálmán, Straub József, Szarka Lajos, Tóth Csaba, Varga Károly, Vörös Lászó és Vörösné Zsohovszky Piroska).
1993. február közepén optimális viszonyok között mászták át a Magas-Tátrában a Weber-csúcs Superdirekt útját (VI A2, Koncz Ákos és Singer János).
1993. június 10. a Sziklamászó Sportalapítvány alapító okirata.
1993. július 31. a Lenin-csúcs (7134 m) megmászása (Bradács Ágnes, Erőss Zsol és Straub József).
1993. ? ? a Lenin csúcs (7134 m, Pamír) megmászása (Bense Zoltán, Bognár Mihály, Hámori István, Mécs László, dr. Nagy Sándor, Nagyváthy János).
1993. augusztus 4. a Han Tengri (6995 m, Tien San) megmászása (Dékány Péter és Tóth Csaba).
1993-ban jelent meg a Szivárvány (MHTT) első száma.
Horváth Emil: Csókakő Sziklamászó kalauz
Halottunk:
Munkácsy Zoltán (1968. - 1993. /betegségben/)
Irodalom: (H 1993/1)
1994.
1994. augusztus Pamír csúcsmászások
Korzsenyevszkaja-csúcs (7105 m) (Erőss Zsolt /8-án egyedül/, Koncz Ákos, Straub József és Szalai Nóra)
1994. augusztus 13. Tádzsik-csúcs (7495 m, régebben Kommunizmus-csúcs) (Erőss Zsolt)
Ezzel a teljesítménnyel Erőss Zsolt lett az első (és az eddigi egyetlen) magyar "Hópárduc".
1994-ben jelent meg Neidenbach Ákos: A Kárpátmedence * magyar vonatkozású * hegymászó és turista irodalma
1994. márciusában újra indult a Turistaság és Alpinizmus (1995. júniusáig 8 szám jelent meg).
Halottaink:
Kessler Hubert dr. (1907. november 3. Nagyszeben - 1994. február 1. Budapest)
Antal Károly (1909. június 23. Budapest - 1994. május 26. Budapest)
Adler-Rácz József (? - 1994. szeptember 12. Budapest, életének 101. évében)
Csajági László (1971. - 1994. július 24. Elbrusz Pasztuhov-sziklák, Kaukázus)
Molnár Zoltán (1968. - 1994. szeptember 7. Mont Maudit)
Jakab Szilvia (1975. - 1994. július 29. Kleine Zinne, Dolomitok)
? (fizetett túrán egy résztvevő a Mont Blanc-on, ereszkedés közben)
1995.
1995. június ? a Denali (6194 m, Alszka) megmászása a Cassin-pilléren (Mester Béla, Toldi György és Tóth Csaba).
1995. ? a Lenin csúcs (7134 m, Pamír) megmászása (Vörös László)
1995. augusztus 25-30. az Ogre (7285 m, Karakorum) dny. pillérének megmászása (Erőss Zsolt és Ozsváth Attila).
1995. december 6-án indult el Orsováról a Kárpát-koszorú csapata. Közülük csak Mályi József tette meg az egész utat, és 1996. május 4-én a hozzá csatlakozókkal tette meg az utolsó távot Dévényig a Duna partjára.
1995-ben jelent meg W. H. Paryski: Wielka Encyklopedia Tatrzańska (első Encyklopedia 1973-ban lett kiadva).
1995-ben jelent meg Stefano Ardito: Csúcsok és csúcsteljesítmények
1995. június megszűnt az újraindított Turistaság és Alpinizmus (8 megjelent szám után).
1996.
1996. tavaszán a Mt. Everest első magyar megmászásának kísérlete (8300 m-ig).
1996. szeptember 14. avatták fel a MHTT Millecentenáriumi emlékművét és Grósz Alfrédről elnevezett kilátóját.
1996-ban jelent meg
Az Erdélyi Kárpát Egyesület E.K.E. -- Múlt és jelen --
Ivan Bohuš: Od A po Z o názvoch Vysokých Tatier
Milan Lučanský: Magas-, Nyugati-, Bélai-Tátra és környék.
Daday János: Barangolások a Bihar hegységben.
Halottaink:
Skerletz Iván (1937. - 1996.)
Dezsényi János dr. (1916. augusztus 5. Budapest - 1996. szeptember 23. Budapest)
Bodoki Antal (1925. szeptember 10. - 1996. november 10. Budapest)
Elschik Álmos (1977. - 1996. március 6. Budapest, lavinabaleset február 27-én a Liptói-Tátrában a Baranyec dny. oldalában)
Stumpf Jakab Attila (1964. - 1996.)
Reinhard Anton Wlasich (? - 1996. május 19. Mt. Everest)
1997.
1997. január 5. a Maipo vulkán (5335 m, Andok) első magyar megmászása (Fábián Tamás, Pál Molnár Elemér és Unger János).
1997. január 15. az Aconcagua (6956 m, Andok) centenáriumi megmászása, az évforduló utáni napon (Fábián Tamás, Pál Molnár Elemér és Unger János).
1997. február 7-9. I. Hámori Jégmászó Verseny
1997. szeptember 6. a Kedarnath Dome (6831 m, Garhwal Himalája) első magyar megmászása az északnyugati oldal felőli normál úton(Bognár Mihály, Markos Huba, Mécs László és Vincze Ákos).
1997. szeptember 15. a Karchakund (6612 m, Garhwal Himalája) első magyar megmászása a keleti fal jégfolyosóin keresztül (Markos Huba és Mécs László).
1997. szeptember 15. a Satopanth (7075 m, Garhwal Himalája) déli falának magyar átmászása (csúcsmászás a késői felérkezés miatt már nem volt lehetséges) (Erőss Zsolt). //Megjegyzés: a csúcs első magyar megmászása még mindig várat magára.//
1997. szeptember 19. a Mandani Parbat (6163 m, Garhwal Himalája) első magyar megmászása (Erőss Zsolt és Nedeczky Júlia).
1997. november 22-23. a Magyar Hegymászó Klub küldöttgyűlése sokoldalú hegymászó pályafutásának elismeréseként tiszteletbeli tagjai közé (Bucsek Henrik /? 1997./, sir Edmund Hillary, Jerzy Kukuczka /? 1989./ és Szendrő Szabolcs) választotta Babcsán Gábort.
Halottaink:
Datner Péter (? - 1997. február 3. Magas-Tátra, Hó-csúcs környékén) //N.S. javítása *1974//
Bucsek Henrik (1906. június 26. Budapest - 1997. február 24. Budapest)
Irodalom: (Életéről a Magyar Turista 2007. februári számában jelent meg összeállítás dr. Polgárdy Géza tollából.)
ifj. Dr. Farkas Zsolt (1969. október 27. Budapest - 1997. október 24. Magas-Tátra, Markazit-torony)
ifj. Arnold Gyula (1955. - 1997. december 10.)
1998.
1998. július 21. a Tirich Mir (7708 m, Hindukus) első magyar megmászása (Ács Zoltán, Mezey László).
Irodalom: (H 1998/9-24)
1998. július 22. a Cerro Ancohuma (6427 m) első magyar (?) megmászása (Kádas Ildikó és Nagyváthy János).
Irodalom: (H 1998/27-35)
1998. augusztus 16. Leégett az Elbrusz alatti Prijut menedékház.
Irodalom: (H 1998/36-40)
1998. november 7-8. MHTT találkozó Csobánkán.
1998. november, Rácz Zsolt az eddigi mászóteljesítményeiért megkapta a Zsimondy Emlékplakettet.
Irodalom: (H 1998/79-84)
1998-ban jelent meg
Polgárdy Géza: Harcok, munkák és küzdelmek
Kis Domokos Dániel: A csúcson - A hegyek szerelmese báró Eötvös Loránd
Kollár-Lacika-Malarz: A szlovák és a lengyel Tátra.
Garth Hatting: Hegymászók könyve.
Halottaink:
Bánáti Zoltán (? - 1998. január 7. Magas-Tátra, a Tupa alatt lavinabaleset)
Irodalom: (SZIV 1997-1998/73)
Tálos Zoltán (1926. november 4. Szekszárd - 1998. február 23. Pannonhalma)
Balla Tamás (? - 1998. július 21. /23 éves/ Magas-Tátra, Lomnici-csúcs)
Irodalom: (SZIV 1997-1998/73)
Bodonyi Csaba (? - 1998. augusztus 23. /47 éves/ Mont Blanc)
Irodalom: (SZIV 1997-1998/73)
1999.
1999. május 1. találták meg George Leigh Mallory holttestét az Everesten.
1999. július 18. a Nanga Parbat (8125 m, Himalája) első magyar megmászása (Erőss Zsolt).
Irodalom: (H 1999/10-18)
1999. szeptemberében Magyarországon járt Reinhold Messner
Irodalom: (H 1999/83-84)
1999. őszén Várkonyi László egyéni kísérlete a Mt. Everest első magyar megmászására az é. gerincen.
1999-ben jelent meg
Daday János: Barangolások a Bihar hegységben második kiadása.
Halottaink:
Varga Zoltán (? - 1999. április 15. Hohe Wand)
2000.
2000. tavaszán Várkonyi László második egyéni kísérlete a Mt. Everest első magyar megmászására az é. gerincen.
2000. július 31. a Broad Peak (8047 m, Karakorum) első magyar megmászása (Ács Zoltán és Mécs László).
Irodalom: (H 2000/12-30)
2000. augusztus 7. a Distaghil Sar (7885 m, Karakorum) első magyar megmászása (Erőss Zsolt).
Irodalom: (H 2000/31-37)
2000. ? a Beluha (4506 m, Altáj) első magyar megmászása (Gulyás Attila, Heinzinger Balázs, Heininger Ferenc, Mihály Gábor, ifj. Turcsik István és Varga Tamás).
Irodalom: (H 2000/49-55)
2000. szeptember 1. avatták fel Jankovics Marcell emléktábláját a Budapest I., Pauler u. 19. sz. ház falán (ebben a házban lakott áttelepülése után).
Irodalom: (SZIV 2000/50)
2000. december 7. megalakult a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség.
2000-ben jelent meg
Pick József: A dorogi turistaság története /mindössze 15 példányban/
John Krakauer: Ég és jég
Conrad Anker - David Roberts: Mallory nyomában
Neidenbach Ákos: Tátrai legendárium
Halottaink:
Juhász D. Zsolt (? - 2000. március 5. Csókakő, Vértes, 23 éves)
Bordák Balázs (? - 2000. március 16. Glockner Haus környéke, lavinabaleset, 24 éves)
Hatala Levente (? - 2000. március 16. Glockner Haus környéke, lavinabaleset, 27 éves)
Szerémy Szabolcs (? - 2000. március 16. Glockner Haus környéke, lavinabaleset, 18 éves)
Simorjai Tamás (? - 2000. július 24. Oszoly, Pilis, 18 éves)
Dékány Péter (1956. január 20. Túrkeve - 2000. augusztus 8. Karakorum, Distaghil Sar alatt)
Irodalom: (H 2000) (SZIV 2000/11)
Párkányi Ferenc (? - 2000. augusztus 17. Lomnici-csúcs, Magas-Tátra, 29 éves)
2001.
2001. ? új út Patagóniában a Cerro Mascara k. falán (Babcsán Gábor, Fucskó László)
Irodalom: (H 2001/42-54)
2001. őszén a Mt. Everest első magyar megmászásának két kísérlete, az é. gerincen (7800 m-ig) és a Kangshung falon (kb. 6500 m-ig).
Irodalom: (H 2001/16-30) (H 2002/44-49)
2001-ben jelent meg
Scheirich László: Emberek, sziklák, századok. A Magas-Tátra története
Nagy Árpád: Tátrai túrák. Turistakalauz
Dr. Zsigmondy Emil: Az Alpok veszélyei (első magyar kiadás)
Merza Ágnes - Merza József: Túraútvonalak a Dolomitokban I. Cadin-csoport
Pascal Sombardier: Dolomitok nem csak hegymászóknak Via ferraták az Olasz-Alpokban
Kis Domokos Dániel: Báró Eötvös Lóránd a tudós fotográfus
Wild Ferenc: Békás-szoros környékének sziklamászó kalauza
2001. július elejétől újra indult a Turista Magazin
2001. október elején indult a Mount Everest - Hegyisport és túramagazin (Kornétás Kiadó)
Halottaink:
Daday János (1929. október 26. - 2001. március 10. Nagyvárad)
Irodalom: (ME 2002/3)
id. Stibrányi Gusztáv (1909. december 12. Erzsébetfalva - 2001. március 21. Szepsi)
Puškáš, Arno (1925. február 4. Kassa - 2001. június 9. Poprád)
Irodalom: (SZIV 2003/5)
Antal Péter (? - 2001. augusztus 10. Hegyes-torony, Magas-Tátra, 24 éves)
Dr. Gárdos Sándor (1963. - 2001. október 18. Mount Everest)
Irodalom: (H 2001)
2002.
2002. Az Illimani (6465 m, Andok) második magyar megmászása (Barcza Gergely és
Solymári Dániel, majd másnap Szabó Attila is).
Irodalom: (H 2002/74-77)
2002. május 25.: a Mount Everest (8850 m, Himalája) első magyar megmászása, a Déli-nyereg útvonalon, oxigénpalackkal (Erőss Zsolt).
Irodalom: (H 2002/50-64)
2002. ? mászások a Yosemite völgyben
Irodalom: (H 2002/88-93)
Berecz Gábor "Big Wall"-os új útjainak listája
Irodalom: (H 2002/110-114)
2002. október 4.: a Shivling (6543 m, Garhwal Himalája) első magyar megmászása, a nyugati pillérén (V+, 80 fok) keresztül (Babcsán Gábor és Tóth Csaba).
2002-ben jelent meg
Nagyváthy János: 50 hegymászótúra az Alpokban
Neidenbach Ákos: Hegymászó balesetek
Michael Hoffmann: Lavinaveszély
Merza Ágnes - Merza József: Túraútvonalak a Dolomitokban II. Sella-csoport
Anatolij Bukrejev - G. Weston Dewalt: Hegyi őrület
David Roberts: Kétes dicsőség
Heinrich Harrer: A Fehér Pók
Halottaink:
Pete Ferenc (? - 2002. március 26. Königspitze)
2002. július 24-én tűnt el nyomtalanul a Karakorumban Ozsváth Attila a Tsarak Tsa gleccser körzetében.
Irodalom: (H 2002/26-27)
2002. augusztus 1-én tűnt el nyomtalanul a Dom (Wallis) környékén Kovács Sándor.
? Nagy Krisztián (? - 2002. november 23.)
Irodalom: (H 2002/25, 22 éves volt)
Straub József (1952. - 2002.)
2003.
2003. elején a Cota (Patagónia) k. falán egy új útvonal kísérlete (Babcsán Gábor, ?).
2003. július 19. a Gasherbrum II. (8035 m, Karakorum) első magyar megmászása, első magyar nő nyolcezresen (Erőss Zsolt, Nedeczky Júlia, Klein Dávid, Mécs László és Ugyan Anita).
2003. július 20. újabb magyarok a Gasherbrum II. csúcsán (Ács Zoltán, Csollány Katalin, Csíkos József és Vörös László).
Irodalom: (ME 2003/10, 12) (SZIV 2003/23) (H 2003/26-43)
2003-ban indult a Magyar Turista, havonta megjelenő folyóirat.
2003. májustól a Kornétás Kiadó adja ki a Turista Magazint.
2004.
2004. április 19-én érték el első magyarként az Északi-sarkot (Ács Zoltán és Kovalcsikné Bátori Krisztina).
2004. július 23. a Mustagh Ata (7456 m) első magyar megmászása (Wetzl Péter, sítúraléccel).
2004. augusztus 13. Oravecz Orsolya és Hivessy Zoltán a Lenin csúcson.
2004. szeptember 25. a Cho Oyu második magyar megmászása (Klein Dávid).
Irodalom: (ME 2004/7)
2004-ben jelent meg
Nagy Árpád: 250 tátrai túra - Turistakalauz
2004. novemberében jelent meg utoljára a Mount Everest című folyóirat.
2004. decemberében jelent meg utoljára a Turista Magazin.
Halottunk:
Manhalt Gábor (? - 2004. november 16. Budapest)
2005.
2005. január 16-án érték el első magyarként a Déli-sarkot (Ács Zoltán és Kovalcsikné Bátori Krisztina).
2005. július-augusztus a K2 (8611 m, Karakorum) első magyar megmászásának kísérlete.
2005. Tien San csúcssikerek (Han Tengri, Csapajev-csúcs)
2005. szeptember 25. a Cho Oyu (8201 m, Himalája) harmadik magyar megmászása (Ács Zoltán, oxigénpalackkal).
2005. januárjától a Mount Everest és a Turista Magazin összevonásaként a Hegyisport és Turista Magazin jelenik meg (Kornétás Kiadó).
2005-ben jelent meg Hegymászás - A szabadság, amit a hegyek nyújtanak (Szerkesztette: Farkas Péter, a Földgömb 99 Kiadó és MHSSZ kiadása).
Halottaink:
2005. március 13. lavinabaleset áldozata lett Greskovits Áron (23 éves egyetemi hallgató) a Glocknerhaus környékén.
Nemerkényi Antal (? - 2005. május 18. Budapest)
Tóth László (? - 2005. május 22.) (a hámori sziklán 21-én történt baleset, bemutatón, 19 éves volt)
2006.
2006. ? a Cerro Escudo k. falán egy új út megmászásának kísérlete (Solymári Dániel, ?)
2006. május 27. a Dhaulagiri (8167 m, Himalája) első magyar megmászása (Erőss Zsolt).
Halottunk:
Dr. Gattinger Miklós (Klaus) (1916. szeptember 29. Szepesszombat - 2006. július 31. Steyr)
2007.
2007. január 26. a Mt. Vinson (Antarktisz) első magyar megmászása (Ács Zoltán és Kovalcsikné Bátori Krisztina).
Halottaink:
2007. február 12-én jégmászás közben Sappadán életét vesztette Ilku István és Kopándi Béla.
Forrás:
[Tátrai Rupert, személyes közlés]
[Perge Ferenc, személyes közlés]
[Kisgyörgy Ádám, Bucsek Henrik: Töredék a magyar hegymászás történetéből,
kiadta a MAFC elnöksége, Miskolc 1973., 18. o.]
[Kunos Gábor, Magyar Természetbarát Szövetség 1987-2007 c. kiadvány, 49-52. o.]
[Kunos Gábor, személyes közlés]